Elképesztő rendellenességeket tárt fel több állami szervezet, illetve vállalat működésében a francia állami számvevőszék kedden közzétett éves jelentésében. A hatszáz oldalas dokumentum idén elsősorban a tömegközlekedésnél tapasztalható pazarlásokra koncentrál, az állami vasúttársaságnál például megállapítja, hogy a 35 órás munkahét következtében a cégnél jelenleg nem kevesebb mint hétezer emberrel foglalkoztatnak többet a szükségesnél. A mozdonyvezetők nyolc óra helyett átlagosan hat óra 15 percet dolgoznak, de a többi alkalmazott munkaideje is jócskán a hivatalos nyolc óra alatt marad.

Mindez azt jelenti, hogy a vasúti tevékenység termelékenysége lényegesen alacsonyabb a konkurenciához képest, az árufuvarozásban eléri a 30 százalékot, ami a számvevők szerint a vasúttársaság versenyképességét veszélyezteti a jelenlegi, az Európai Unió által előírt piacnyitás küszöbén. Hasonló a helyzet a szintén állami tulajdonú párizsi közlekedési vállalatnál is: egyes helyeken a dolgozók által teljesített napi óraszám a hat órát sem éri el, miközben a cégnél rendszeresek a bérkövetelések miatt kirobbanó sztrájkok.

Ennél is elképesztőbb a helyzet a közalkalmazottként dolgozó fővárosi légiirányítóknál, ahol az alkalmazottak egymás helyettesítésére sajátos rendszert alakítottak ki. Ez lehetővé teszi, hogy egy légiirányító éves szinten akár 150 napnyi fizetett szabadságot is összegründolhat magának, és ez a gyakorlat az állami számvevőszék szerint nem csak törvénytelen, hanem a légiközlekedés biztonságát is veszélyezteti.

A jelenségre egyébként a francia pilóták évek óta panaszkodnak, a közlekedési minisztériumban azonban egyelőre azt mondják: a havi hétezer eurót, mai árfolyamon közel kétmillió forintot kereső légiirányítók egy esetleges sztrájkkal elképesztő károkat tudnak okozni, ezért gyakorlatilag érinthetetlenek.

A fentiek mellett a számvevők a francia rendőrség működésével sem elégedettek, a jelentés szerint ugyanis bevett gyakorlattá vált, hogy a közegek a hivatali gépkocsikat magáncélokra használják. Az adóhatóság tevékenységében pedig azt kifogásolják, hogy egyes ágazatoknál, elsősorban a mezőgazdaságban, vagy bizonyos állami szolgálatoknál, például a jogi-, a pénzügyi, az egészségügyi vagy éppen az ingatlanügyekkel foglalkozóknál csak rendkívül ritkán, vagy sosem tartanak ellenőrzést.

A fentiekhez képest az már csupán apróságnak tűnik, hogy az iskolák működésére felügyelő párizsi akadémiánál legalább két tucat olyan tanfelügyelő áll alkalmazásban, olykor havi négyezer eurót, azaz egymillió forintot meghaladó fizetésért, akik évek óta semmilyen érdemi munkát nem végeznek.