A szövetséges inváziót követő években a jogvédő szervezetek próbálták folyamatosan emlékeztetni a közvéleményt arra, hány iraki halt meg a háborúban és az azt követő káoszban és terrorban. Az Iraq Body Count nevű weboldal 100 ezerre becsülte a polgári halottak számát. Arról azonban kevés szó esett, hogy hány embert nyomorított meg a háború és az azt megelőző szankciók.

Az iraki egészségügyi minisztérium kétmillióra becsüli a rokkantak számát. Az amerikai Mercy Corps nevű civilszervezet szerint azonban inkább három millió körüli lehet az adat - ez azt jelenti, hogy a háború és az azt megelőző évek szövetséges bombázásai és a szankciók az iraki lakosság egytizedét nyomorították meg.

Az iraki kormány arra panaszkodik, hogy nehezen tudja ellátni a végtagjaikat veszített vagy mozgáskorlátozott embereket. Az országban 21 rehabilitációs központ és 12 protézisgyártó üzem működik - említi meg az AP. De mivel nincs elegendő nyersanyag, az amputáción átesett irakiaknak csak az egynegyede jut hozzá művégtaghoz. Ezeknek az embereknek a kormány havi 40 dollárnyi segélyt folyósít.

Azok, akik maguk akarják megvenni a protézist, azzal szembesülnek, hogy akár több ezer dollárt is kérhetnek tőlük. Az iraki mozgáskorlátozottak most azért kampányolnak, hogy a márciusi választások után a parlament módosítsa az alkotmányt, és emelje be az alapszabályba a fogyatékkal élők jogainak garantálását.

Az AP jelentésében megemlíti Hamza Hamed paralimpiai úszó történetét. Hamza egy amerikai bombázás után vesztette el a lábát. Korábban nem tudott úszni, de amikor testvére fuldokolni kezdett egy folyóban, a vízbe vetette magát - így lett belőle úszó. Õ még valamennyire szerencsés, mert az olimpiai bizottságtól hétszer annyi pénzt kap, mint az átlagos rokkantak - 275 dollárt - de még így is a szüleinél él feleségével, és négy gyerekével egy szobában - derül ki a jelentésből.