A féreglyukak vagy féregjáratok elképzelése egy 1935-ben felállított elméletből származik. Az Einstein–Rosen-hídként emlegetett képződmények a tudomány szerint két fekete lyuk összekapcsolódását jelentik, amely átjárót képez a téridőn keresztül. A Portsmouthi Egyetem kutatóinak legújabb munkája azonban most megkérdőjelezi ezt a majdnem 100 éves elméletet – írja a hvg.hu a Classical and Quantum Gravity című tudományos folyóiratban publikált cikk alapján.

A publikációban Enrique Gaztañaga és munkatársai arról írnak, hogy az általános relativitáselmélet megakadályozza, hogy az anyag áthaladjon egy ilyen hídon, mert gyorsabban omlana össze, mint ahogy a fény áthaladhatna rajta. Márpedig a fénynél semmi sem haladhat gyorsabban.

A kutatócsapat modern kvantumértelmezéssel gondolta újra a régi elméletet, és arra jutott, hogy a híd nem két távoli pont közötti átjáró, hanem a téridő két szimmetrikus változata közötti kapcsolatot formál meg.

Ebben a modellben az egyik változatban az idő előre halad, míg a tükörmodellben visszafelé folyik. Az elméletet hívhatnák a kutatók Tenet-nek is.

Ez a „tükör” elmélet a fekete lyuk információs paradoxonját kezeli, amely a kvantummechanika és az általános relativitáselmélet közötti ellentmondás: a kvantummechanika azt állítja, hogy az információ nem semmisülhet meg, az általános relativitáselmélet azt sugallja, hogy a fekete lyukba hulló információ véglegesen elvész, míg az új elmélet szerint az információ a híd időben megfordított szakaszába kerül át, és úgy maradhat meg.

A kutatók a munkájukat a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásból származó adatokra alapozzák. Ez a korai univerzumból visszamaradt sugárzás. Körülbelül 20 éve a kozmológusok kis aszimmetriát figyeltek meg ebben a sugárzásban. A standard kozmológia modelljei ezt az aszimmetriát nagyon alacsony valószínűségű statisztikai anomáliaként értelmezik. A kutatócsapat azonban azt állítja, hogy

ezek a mintázatok összhangban vannak egy olyan univerzummal, amely tükörkvantum-komponenseket tartalmaz.

A tanulmányt publikáló csoport szerint az elmélet egészen az ősrobbanásig vezethető vissza. Úgy vélik, ez az esemény talán nem is az idő kezdete volt, csupán egy kvantum-visszapattanás lehetett. Ezen elmélet szerint az univerzum nem egy végtelen sűrűségű szingularitásból jött létre, hanem egy korábbi univerzum összeomlásából, ami a kritikus sűrűséget elérve ismét tágulni kezdett – ez pedig létrehozta a ma ismert világegyetemet.

Az elmélet egészen odáig megy, hogy a mostani univerzum valójában egy másik univerzumban keletkezett fekete lyuk belseje, így ezek alapján a világegyetemnek az ősrobbanás előtt is volt története.

A kutatók úgy vélik, a jövőben a sötét anyag megfigyelése és tanulmányozása további bizonyítékokat szolgáltathat az elmélet helyességére.