Mivel egyre nagyobb a „forgalom” az űrben, egyre több ember tesz űrutazást, előbb-vagy utóbb be fog következni a pillanat, amikor valaki meghal az űrben. Nem az a kérdés, hogy megtörténik-e, csak az, hogy mikor. Különösen, mivel a tervezett küldetések egyre hosszabbak, ráadásul a NASA űrhajósai egyre idősebbek: az átlagéletkor már 50 év körül mozog.

Szóval az „űrhalálra” fel kell készülni, amit a NASA már meg is kezdett – írja a hirado.hu a Scientific American című tudományos portálon megjelent cikk alapján.

A NASA már 2012-ben tett lépéseket: akkor ugyanis minden sajtóvisszhang nélkül Föld körüli pályára állítottak egy eszközt, morbid megfogalmazással „hullaházat”...

A hivatalosan Human Remains Containment Unit (HRCU, magyarul: Emberi Maradványok Tárolóegysége) néven futó eszköz már ott van a Nemzetközi Űrállomáson, az ISS-en.

Laikus szemmel úgy tűnhet, hogy egy „sima” tárolóról van szó, ami fagyasztott rakomány szállítására szolgál, és fagyasztott ételekkel és tudományos felszerelésekkel együtt küldték fel az állomásra.

De a szakemberek tudták: ez valójában egy katonai hullazsák űrre módosított változata, amelyet emberi maradványok tárolására terveztek veszélyes környezetben.

Mi történik, ha valaki meghal az űrben? Rengeteg a kérdés. Hazahoznák, vagy otthagynák? Ha egy másik világon halna meg, az lenne a végső nyughelye? Ha egy űrhajón vagy űrállomáson halna meg, a maradványait pályára állítanák, vagy menekülési sebességgel a csillagközi ürességbe küldenének?

Ha valaki meghalna az ISS fedélzetén, akkor viszonylag egyértelmű lenne a helyzet. A holttestét elhelyeznék az HRCU-ban, amelyet lezárnának és biztonságosan elhelyeznének egy nem nyomás alatt álló területen a Földre való visszaszállításig. Az eszköz integrálódik az ISS fedélzetén már meglévő hűtőrendszerekkel. Az eszköz lassítja a bomlást, és tartalmaz szagcsökkentő szűrőket, nedvességelnyelő bélést, valamint fordított cipzárakat a fejrésznél azért, hogy „tiszteletre méltó módon” lehessen kinyitni. A testet pántok rögzitenék az üléshez a visszatérés alatt, és címkék és nemzeti zászlók elhelyezésére szolgáló felvarrók is vannak rajta.

A Sam Houston Állami Egyetemen 2019-ben már végeztek is az eszközzel holttest-teszteket.

Egyes változatok több mint 40 napig tartották a bomlást. De van egy probléma: az HRCU-t még sosem használták az űrben. Senki sem tudja, hogyan bomlik a test valódi mikrogravitációban (vagy például akkor, ha a Holdon van), és senki sem tudja megmondani, hogy a HRCU elég jól megőrzi-e a szöveteket a törvényszéki boncoláshoz.

A NASA kiképzi a legénységét egy különleges protokollra, az úgynevezett „misszió közbeni törvényszéki mintavételre”.

Az űrhajósai nem szeretnek beszélni erről, de mindannyian jól ismerik.Mindent dokumentálniuk kell a helyszínen, lehetőleg a NASA repülési orvosainak valós idejű iránymutatásával: le kell fényképezni a holttestet; vért és testnedveket, valamint haj- és szövetmintákat kell gyűjteni. A protokoll szerint csak ezután lehet a maradványokat a HRCU-ba helyezni.

Arra az esetre egy külön forgatókönyv van, ha valaki az űrállomáson kívül, űrséták, illetve Hold- vagy mélyűri missziók során hal meg.

Ha a legénységi tag vákuumban veszti életét, de a maradványait sikerül visszaszerezni, akkor a holttestet egy speciálisan tervezett „űrlepelbe” csomagolják. Ez pszichológiai szempontból is fontos kérdés lehet, ugyanis az űrügynökségek szeretnék elkerülni azt, hogy egy emberi holttest a világűrben lebegve kerüljön be egy műholdas felvételbe – jegyezte meg a cikk szerzője. Ha pedig a temetésre valamilyen okból kifolyólag a világűrben kerülhet sor, akkor a túlélő űrhajósok feladata, hogy egyszerű szertartást tartsanak az elhunyt tiszteletére, majd folytassák küldetésüket.

Rengeteg jogi kérdés merül majd fel, ahogy egyre messzebb mennek az űrutazások – például a holttest feletti joghatóság kérdésében is. „Mi történik az űrügynökségek Holdra vagy Marsra irányuló küldetésein? Hogyan változhatnak a szabályok a kereskedelmi vagy multinacionális űrrepülések esetében – vagy éppen az Elon Musk, Jeff Bezos és más technológiai multimilliárdosok által elképzelt magánűrállomások és bolygóközi települések esetében? Mi történik például, ha bűncselekmény gyanúja merül fel?” – teszik fel a ma még megválaszolhatatlan kérdéseket a szakcikk szerzői.