Egyre gyakrabban hallunk kisebb-nagyobb mértékben önvezető autókról, amelyek egyre fejlettebbek, de a valós közlekedési szituációkhoz és a kiszámíthatatlan emberi sofőrökhöz való alkalmazkodás sokkal nagyobb kihívás, mint azt a legtöbben gondolnánk.

Vanek Bálint, a HUN-REN SZTAKI Rendszer- és Irányításelméleti Kutatólaboratóriumának vezetőhelyettese az InfoRádióban elmondta, hogy a közlekedési dugók elkerülésében, valamint a közlekedési balesetek megelőzésében egyre inkább látni, hogy a robotpilóta felülmúlja az embert, mivel nem fárad el, és sokkal gyorsabban tud döntést hozni.

A kutató elárulta: a rendszer- és irányításelméleti laboratóriumban azt vizsgálják, hogyan lehet a környezetérzékelést, utána a döntést, majd végül a beavatkozást végrehajtani egy autonóm jármű fedélzetén, illetve hogyan lehet ezeket a legjobban környezeti vagy gazdasági szempontok szerint optimalizálni.

Vanek Bálint ellenben leszögezte, olyan technológiákat, amelyeket az autóipar akár a közeljövőben alkalmazhat, nem fejlesztenek, sokkal inkább azzal foglalkoznak, hogy feltárják, mik a technológia határai. Példaként említett egy kereszteződést, amelyhez készítenek egy digitális ikermodellt, és lemodellezik a járműveknek mind a fizikai, mind a számítástechnikai hátterét, kommunikációját, egyéb paramétereit. A kísérlet során megnézik, hogy egy ilyen kereszteződésnek mekkora a maximális áteresztő képessége, ha nincs forgalomirányító jelzőlámpa, hanem a járművek egymással kommunikálnak egy háttérinfrastruktúrán keresztül, és egyeztetik az áthaladási sorrendet. Mint mondta, így jelentős előrelépést lehet elérni a forgalomszervezésben, hiszen sokkal több autó tud áthaladni a kereszteződésen.

De akár egy egész városi kerületet is meg tudnak vizsgálni hasonló módon, hogy hogyan lehetne a lehető legtöbb autót átereszteni az úthálózaton, számítógép által szervezett módon, és nem csak véletlenszerűen, érkezési sorrendben. Az algoritmus képes úgy megszervezni a közlekedést – az ismert úti céloktól függően –, hogy ne alakuljon ki dugó.

Azzal is foglalkozik a HUN-REN SZTAKI Rendszer- és Irányításelméleti Kutatólaboratóriuma, hogy miként mozog együtt egy önvezető jármű az emberek irányította autókkal, hogyan tudja megtervezni a saját útvonalát úgy, hogy elkerülje a baleseteket és optimalizálja az üzemanyag-fogyasztást. A kutató hangsúlyozta, szeretnék felhívni az emberek figyelmét, hogy

ez egy érkező technológia, és ha nem is a következő egy-két, inkább tíz-húsz éven belül, de teljesen megszokottak lesznek az autonóm járművek az utakon.

Megjegyezte, remélik, hogy amivel a laborban kutatási szinten foglalkoznak, azt később az ipar magáévá teszi, és beépíti a következő generációs járművekbe.

Vanek Bálint kijelentette: az önvezető jármű a jövő, főként annak tudatban, hogy egyrészt a társadalom öregszik, másrészt az emberek szeretnék tartalmasan tölteni a munkán kívüli kevés idejüket, és nem vezetéssel. Továbbá a városokban egyre nagyobbak a forgalmi dugók, de ha egy mobiltelefonos applikációval lehetne hívni egy önvezető járművet, amely az utas leszállítása után már menne is a következőért, akkor jelentősen csökkenthető lenne a forgalmi terhelés.

„Egy autonóm jármű négy személyautót válthatna ki, hiszen nem használjuk folyamatosan az autóinkat, az idő nagyobbik részében csak parkolnak. Így negyedakkorára lehetne csökkenteni a városi torlódásokat, plusz időt és pénzt lehetne spórolni az embereknek” – tette hozzá a laborvezető-helyettes.

Az Autonóm Rendszerek Nemzeti Labor projektben az a kutatók feladata és célja, hogy összefogják az ezen a területen dolgozó magyarországi kutatókat, és együtt dolgozzanak, ne külön-külön, mert így nem lehet felvenni a versenyt a német, amerikai, japán vagy kínai csapatokkal – tette hozzá Vanek Bálint.