A több mint 800 éves Sverris Saga, amely Sverre Sigurdson király 1197-es hadjáratát regéli el, egy helyen említi, hogy a Közép-norvégiai Trondheim mellett található Sverresborg várának ostroma során egy férfi testét a kútba dobták, hogy megmérgezzék a helyiek vízforrását - írja a Science Daily.
Egy frissen publikált tanulmány szerint a kutatók ősi DNS-minták segítségével erősítették meg a sagában olvasható történéseket és a "kútember" történetét. Michael D. Martin professzor, a Norvég Tudományos és Technológiai Egyetem trondheimi múzeumának munkatársa azt mondta:
"Ez az első alkalom, hogy megtaláltak egy, ezekben a történelmi szövegekben leírt személyt."
Hozzátette, számos hasonló középkori és ókori maradvány van még Európa-szerte, és egyre behatóbban tanulmányozhatók a géntechnológia segítségével.
Martin Ren Ellengaard, a Norvég Tudományos és Technológiai Egyetem munkatársa szerint a modern technológiának köszönhetően sokkal pártatlanabbul vizsgálható, mi is történt valójában. A kutató részben ebből a felfedezésből írta doktori disszertációját, a maradvány fogából vett mintával szekvenálta a középkori férfi genomját. A kutatócsoport megállapította, hogy a férfinak valószínűleg kék szeme és szőke vagy világosbarna haja volt.
1938-ban már megtalálták a csontokat a Sverreborgi várban, de az akkori technológia nem tette lehetővé a behatóbb vizsgálatot. Most a radiokarbonos kormeghatározásnak és a génszekvenálásnak köszönhetően a kutatók sokkal részletesebb képet alkothattak a "kútemberről". A kormeghatározás igazolta, hogy a maradvány közel 900 éves, és egy 30 és 40 év közötti férfi lehetett.
Anna Petersén, az oslói Norvég Kulturális Örökség-kutató Intézet régésze szerint
"a szöveg nem teljesen igaz, a valóság jóval komplexebb, mint ami a sagában olvasható".
A The Guardian azt írja, a 182 versszakos sagát egy, Sverre Sigurdson királyhoz közel álló izlandi apát írta, és részletes betekintést nyújt a harcokba. Vélhetően az uralkodó erősen befolyásolta, hogyan lett a történet elregélve. A költemény egy része élénken festi le, hogy a király katolikus ellenségei megtámadták a sverreborgi várat, kifosztották azt és lerombolták a házait, amíg Sverre Sigurdson távol volt Bergenben.
A "bagler"-nek nevezett ostromlók egy titkos bejáratok keresztül jutottak az erődbe, és evés közben lepték meg a bent lévőket. A történet szerint a támadók "minden javat elvittek a várból, és minden házát felégették". A saga arra is kitér, hogy
egy férfi holttestét fejjel lefelé a kútba dobták, majd köveket halmoztak rá, amíg az üreg meg nem telt.
A történészek jó ideje úgy vélték, hogy az eset valóban megtörténhetett, és a támadók azzal a szándékkal tehették, amit tettek, hogy egyrészt megalázzák a királyt, másrészt megmérgezzék az erődben élők vizét, korai biológiai hadviselést alkalmazva. Az 1938-as feltárás során valóban találtak egy csontvázat a 7 méter mély aknában, több réteg kő alatt, de Norvégia német megszállása miatt a régészeknek el kellett hagyniuk a területet, és így a "kútember" érintetlen maradt.
Az Anna Petersén vezette, 2014-2016 között zajló ásatás során eltávolították a megszállók által bedobált szemetet és a kőtörmeléket, hogy végül hozzájussanak a körülbelül 175 centi magas középkori férfi maradványaihoz. Mint írják, hiányzott egy lába és egy keze, valamint a koponyáján, amit a testtől elkülönülve találtak meg, tompa tárgy okozta sérülések és mély vágások voltak felfedezhetők.
A génszekvenálás eredménye azért is volt meglepő a kutatók számára, mert kiderült, hogy a férfi Dél-Norvégiából származott, akárcsak a támadók, nem pedig a középső országrészből, mint a király emberei.
Vagyis nem kizárt, hogy a baglerek saját elesettjüket dobták a kút mélyére, ellentétben azzal, amit a saga állít.
Martin Ren Ellengaard ennek kapcsán azt mondta, ebből az látszik, hogy az északi sagák nem teljesen fikciós művek, de semmiképp sem tekinthetők történészi munkáknak. Hozzátette, a kutatás viszont segíthet az embereknek jobban értékelni, amiket a sagákban olvashatnak, hiszen a tudomány eddig ismeretlen részleteket adott hozzá egy olyan történethez, amit közel 900 éve mesélnek. Mint mondta, "a kútba dobott ember egy teljes mértékben elhanyagolható karakter volt, de most sikerült fényt deríteni története és fizikai megjelenése egy részére".