A púpos bálnák és más sziláscetek különleges gégét fejlesztettek ki, amely lehetővé teszi számukra, hogy a víz alatt énekeljenek.

„A hangok abszolút létfontosságúak a túlélésükhöz, mivel azok segítségével találják meg egymást az óceánban párzáskor” – mondta el a kutatást vezető Coen Elemans professzor, a Dél-dániai Egyetem tudósa a BBC Newsnak.

A sziláscetek 14 fajból álló csoportot alkotnak, amelyek a sziláik (lemezeik) segítségével szűrik ki a planktonszerű apró élőlényeket a vízből a táplálkozáshoz.

Mindeddig nem volt világos, hogy hogyan adtak ki kísértetiesen hangzó, összetett dallamokat. Elemans professzor kollégáival három partra vetődött bálna teteméből távolította el a gégét, és ezek segítségével végeztek kísérleteket úgy, hogy levegőt fújtak át rajtuk.

Az emberi hangok a gégében lévő hangszalagok megrezegtetésével keletkeznek. A bálnáknak azonban U-alakú a hangszáluk és gégéjükben egy zsírpárna is található, ezek között préselik át a levegőt a hangképzéshez.

A tanulmány arra is felhívta a figyelmet, hogy az óceánban a hajózás által keltett zaj megzavarja a bálnákat. Ugyanis a bálnák énekének frekvenciája és a hajók által keltett zaj átfedésben van egymással – magyarázták a kutatók.

A tanulmány szerzői szerint az óceáni zajok megakadályozhatják a bálnákat abban, hogy nagy távolságokra üzenjenek egymásnak. Ez a megállapítás létfontosságú lehet a púpos bálnák, kék bálnák és más veszélyeztetett tengeri óriások védelme szempontjából.

Kate Stafford, az Oregoni Állami Egyetem bálnák kommunikációját kutató szakértője „úttörőnek” nevezte a tanulmányt. A tudós kiemelte: a bálnák különlegességét jelzi, hogy ilyen összetett hangzás kiadására képesek.

A kutatás a bálnák evolúciójába is bepillantást enged azzal kapcsolatban, hogy őseik hogyan tértek vissza a szárazföldről az óceánokba, és milyen alkalmazkodásra volt szükségük ahhoz, hogy a víz alatt is kommunikálni tudjanak egymással.