Korábban római kori hajóroncsokat találtak a szénbánya területén, tavaly augusztus óta viszont már az ókori város magjának feltárása folyik, így komolyabb leletekre is számítanak a kutatók - mondta a belgrádi Nova Televíziónak Misko Korac archeológus.

A diadalívet Viminacium főutcáján találták. A vizsgálatok szerint a 2. század végén, vagy legkésőbb a 3. század elején emelhették. A kőbe vésett feliratmaradványok alapján Marcus Aurelius Antoninus császár tiszteletére készült, akit Caracalla császárként ismerhetünk. Caracalla 198. és 217. között uralkodott, és arról vált ismertté, hogy 212-ben a birodalom minden szabad születésű lakosának polgárjogot adományozott.

A viminaciumi diadalív körülbelül 10 méter magas és 6 méter széles volt, négy oszlopra épült (tetrapylon), és egy kapuja volt.

A lelőhelyen eddig több tízezer leletre bukkantak, közöttük aranyozott, varázsláshoz használatos cserepekre, márványból és jádekőből készült szobrokra, freskókra és edényekre, valamint mintegy 14 ezer sírra.

Viminacium, amely a Belgrádtól mintegy 70 kilométerre keletre fekvő Kostolachoz tartozik, a Római Birodalom egyik katonai táborhelye, az egykori Felső-Moesia központja volt. A rajta áthaladó út kötötte össze a birodalom nyugati részét Konstantinápollyal.

Az első emlékek a városról az 1. századból származnak, amikor már virágzó településnek számított. A történészek szerint az 5. században a hunok elpusztították, később azonban I. Justinianus császár - stratégiai jelentősége miatt - újjáépítette, ám Viminacium lassan elpusztult.

Viminacium mára a régészek értékes lelőhelyévé vált, ám eddig a 450 hektáron fekvő ókori településnek mintegy öt százalékát tárták fel. A kutatás 1882 óta folyik.