Szuperparlamentarizmus vagy jövőbeli aknamező? – Válságot is okozhat az Alaptörvény mostani formája

A Tisza-kormány megkezdte a NER intézményrendszerének lebontását, ám a módosítások kettős képet mutatnak. Míg egyes területeken valódi intézményi korrekciót hajtanak végre, máshol azonban a változtatás inkább személyi jellegű. Ez talán annak is köszönhető, hogy Magyar Péter erre csak átmeneti közjogi beavatkozásként tekint, és későbbre széles társadalmi részvétellel zajló alkotmányozást ígér. A bebetonozás ugyanakkor nem pusztán abból áll, hogy a Fidesz saját embereit ültette kulcspozíciókba, hanem a hosszú mandátumok, a kétharmados védelem, az egyoldalú jelölési csatornák és a sarkalatos törvények túlterjeszkedése együttesen olyan rendszert hozott létre, amely korlátozta a demokratikus váltógazdálkodást. A Tisza módosításai rövidítik a mandátumokat és paritásos elemeket vezetnek be a közmédiában és a médiahatóságnál, de a végső döntés szinte minden kulcspozíció betöltésénél az Országgyűlés kétharmadánál marad. Ha az ígért alkotmányozói folyamatban nem térnek ki ennek a rendszernek a kezelésére, a kompromisszumok kikényszerítésére, akkor olyan súlyos zavarok keletkezhetnek a függetlennek szánt intézmények működtetésében, mint amely a rendszerváltás utáni első két évtizedet jellemezte.