Az erdőkre a szomszédos fátlan területekhez képest kiegyenlített és jellegzetes mikroklíma jellemző. Az árnyékot adó zárt lombozat alatt a hőmérséklet és a páratartalom ingadozása mérsékelt, a törzsek között a szél sebessége alacsonyabb, és a lombkoronákon áthaladva kevesebb csapadék éri el a talaj felszínét. Az adott erdőállományra jellemző mikroklimatikus viszonyokat meghatározza a faállomány szerkezete, így az erdőt alkotó fafajok, a faegyedek kor- és térbeli eloszlása, a cserjeszint gazdagsága és legfőképpen a lombkorona-borítás mértéke - olvasható a a Science of the Total Environment című nemzetközi szakfolyóiratban.

A gazdasági erdőkben egy vágásterületen a végvágást követően például jelentősen átalakul és az erdeitől eltérő lesz a mikroklíma, nyomában pedig az aljnövényzet is. A nagy véghasználati területeket kialakító vágásos üzemmóddal szemben a finomabb térléptékű lékvágásos beavatkozások helyén azonban kiegyenlítettebb, a zárt erdőhöz képest ugyanakkor fény- és talajnedvesség-többletet biztosító környezeti viszonyok jönnek létre, amelyek többek között változatos erdei növényközösségeknek nyitnak teret.

A Pilisi Parkerdő Zrt.-vel együttműködésben kialakított két erdőökológiai kísérletet, a Pilis Üzemmód Kísérletet és a Pilis Lék Kísérletet egyaránt Pilisszántó mellett végzik.

A kísérletben két különböző, 150 és 300 négyzetméteres lékméretet kombinálnak kétféle, kör alakú és elnyújtott lékalakkal, valamint az egy és több lépésben történő léknyitás hatását is vizsgálják.

Az eredmények alapján a lékek mérete alapvetően meghatározta a beérkező fény mennyiségét. A nagyobb lékekben a léknyitás hatására jelentősebb fénytöbblet alakult ki. Emellett a cserjeszint hőmérsékletét is leginkább a lékméret határozta meg. Ebben a szintben

a nagy méretű lékek voltak a legmelegebbek, de a hőmérséklet a léknyitások hatására a kisebb lékekben is nőtt.

Az aljnövényzet szintjében és a talaj felszínén azonban már a lékalak volt a kulcstényező. Ebben a szintben a léknyitás hatására a kör alakú lékekben az elnyújtott lékeknél, sőt még a zárt erdőnél is alacsonyabb volt a hőmérséklet.

Elsősorban a lékalak határozta meg a talajnedvességet is: a kerek lékekben jelentős talajnedvesség-többlet alakult ki mind az elnyújtott lékekhez, mind a zárt erdőhöz képest. Ez a többlet-talajnedvességtartalom a párologtatás hűtőhatásán keresztül járult hozzá a kör alakú lékek aljnövényzetére jellemző hűvösebb viszonyokhoz. A lékekben a levegő páratartalom-viszonyai a zárt erdőkhöz hasonlóak maradtak.

Kimutatták, hogy a direkt fény elsősorban a lékek északi részén növekszik meg,

míg a beérkező szórt fény a lékek középponti zónájában, a zárt állomány felé csökkenő módon. A talajnedvesség a lékek középső és a középponttól enyhén délre eső részein a legmagasabb, és a zárt állomány felé, különösen északi irányba haladva csökken. E három változó térbeli kombinációja változatos forráseloszlást biztosít a lékek területén belül, leginkább a nagy kerek lékekben, amire várhatóan a lágy és a fás szárú növényzet, továbbá hozzájuk kapcsolódva más élőlénycsoportok is válaszolni fognak.

A kutatók eredményeikkel szeretnének hozzájárulni a tudományosan megalapozott, a természetvédelmet és a faanyagtermelést egyaránt szolgáló erdőgazdálkodáshoz, valamint a folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodás módszereinek fejlődéséhez a hazai hegyvidéki tölgyes állományokban.