Azoknál az időseknél, akik legalább naponta egyszer, vagy egy óránál hosszabban alszanak nap közben, 40 százalékkal nagyobb az esélye az Alzheimer-kór kialakulásának, mint azoknál, akik ne alszanak nap közben vagy kevesebb mint egy órát pihennek, írja a CNN.

"Úgy találtuk, hogy a sok nappali alvás és a demencia közötti összefüggés az éjszakai alvás mennyiségének és minőségének kiigazítása után is fennmaradt" - nyilatkozta a téma kapcsán Yue Leng társszerző, a San Francisco-i Kaliforniai Egyetem pszichiátria adjunktusa. Az eredmények egy korábbi kutatásának eredményeit is megerősítik: aszerint napi 2 órányi szunyókálás esetében magasabb a kognitív károsodás kockázata, mint napi 30 percnél rövidebb alvás esetében. Az új tanulmány 74-88 év közti emberek adatain alapul.

Az alvás változásaira figyelni kell

"A közvélemény nincs tisztában azzal, hogy az Alzheimer-kór olyan betegség, amely gyakran okoz változásokat a hangulatban és az alvási viselkedésben. A túl sok nappali alvás lehet az egyik a sok nyom közül, amely arra utal, hogy az illető a kognitív hanyatlás felé vezető úton lehet" - mondta Richard Isaacson, a Florida Atlantic Egyetem Schmidt Orvosi Főiskoláján működő Center for Brain Health Alzheimer Prevention Clinic igazgatója.

Az alvás minősége és mennyisége az életkor előrehaladtával csökken, gyakran fájdalom vagy krónikus betegségekből eredő szövődmények, például gyakoribb vizelési inger miatt, ezért

az idősek hajlamosak gyakrabban pihenni nappal, mint fiatalabb korukban.

A jelenség ugyanakkor agyi változások jele is lehet, függetlenül az éjjeli alvástól. Leng korábbi kutatásokra hivatkozva állítja, hogy a tau-fehérjék kialakulása, melyek az Alzheimer-kór jellegzetes jelei, hatással lehetnek az agy kulcsfontosságú területein lévő, ébrenlétet elősegítő neuronokra, ezzel megzavarva az alvást.

A demenciás beteg egyre többet alszik nap közben

A vizsgálat résztvevői minden évben 14 napon át egy mozgásukat érzékelő szenzort viseltek, mely a reggel 9 és este 7 óra közötti hosszabb ideig tartó mozgásmentes időszakot szunyókálásként értelmezte. Egyedi algoritmust is kifejlesztettek, mely képes volt az alvást megkülönböztetni attól, ha valaki tévézett vagy olvasott.

A tanulmány szerint a napi nappali szundikálás évente átlagosan 11 perccel nőtt 14 év alatt azon felnőttek esetében, akiknél nem alakult ki kognitív károsodás, az enyhe kognitív károsodás diagnózisa azonban megduplázta a szunyókálásra fordított időt, összesen napi 24 percre. Az Alzheimer-kórral diagnosztizált személyeknél

a szundikálási idő majdnem megháromszorozódott,

átlagosan napi 68 percre. Ez különösen fontos jelnek tűnik.

Elég negyed óra naponta

Leng szerint a 15-20 percre visszaszorított hosszúságú nappali alvással tudják a felnőttek maximalizálni a pihentető hatást anélkül, hogy az az éjjeli pihenés rovására menjen. Az idősebb felnőtteknek és az Alzheimer-kórban szenvedő emberek gondozóinak fokozott figyelmet kell fordítaniuk a nappali szundikálási viselkedésre, és figyelniük kell a túlzott vagy megnövekedett számú szundikálás jeleire, mondta el.

Ha a nappali alvásmennyiség nő, arról a kezelőorvossal kell konzultálni.

"Szerintem soha nem késő, hogy valaki képes legyen az agy egészségét szolgáló életmódváltásra vagy arra, hogy nagyobb figyelmet fordítson az agya egészségére. Az alvást prioritássá kell tenni, minőségére oda kell figyelni és beszélni kell róla kezelőorvosunkkal" - mondta Isaacson.