A közel négyszázmillió évvel ezelőtt a Földön élt trilobita (más néven háromkaréjú ősrák) fosszíliájának modern vizsgálata során nyert bizonyítást, hogy az állat egykor több száz látószervvel, korábban az állatvilágban soha nem látott hiperszemmel rendelkezett – írja az Index.

A rendkívül jó állapotban talált fosszíliát a hetvenes években vetették alá először röntgenes vizsgálatnak. A kor technikájának legjobb minőségűnek számító képeken vékony szálakat fedeztek fel a szem alatt, arra következtetve, hogy látóidegek lehetnek, az állat szeme alatti rész pedig fazettákból épül fel, a kis területű fotoreceptorok összetett szemet alkotnak. A vozsgűéatot végző Wilhelm Stürmer radiológus és kollégája 1973-ban prezentált hipotézisét a tudományos közeg negyven éve nem fogadta el, mivel úgy vélték, a test lágy részei, mint az idegek, nem kövülhetnek meg.

Most azonban, újra megvizsgálva a fosszíliát a modern technikával, kiderült, hogy az 1986-ban elhunyt amatőr paleontológus nem tévedett. A Scientific Reports című folyóiratban szeptember 30-án publikált tanulmány szerint a Phacopidák rendjébe tartozó állat szeme több száz lencsével, saját ideghálózattal és több látóideggel bírt az érzékelt jelek feldolgozására és továbbítására. A kutatók szerint

a bal és a jobb oldali szem is kétszáz-kétszáz, akár egy milliméteres lencsét tartalmazott,

amelyek egymástól jóval messzebb helyezkedtek el, mint például a hasonló összetett szemmel rendelkező, ma is élő legyek vagy a szitakötők szemében.

A trilobita furcsa hiperszeme a sötét élőhelyhez való legjobb alkalmazkodás céljából fejlődhetett ki. Ez a faj ugyanis a tengerfenéken élt, és más apró állatokkal táplálkozott. A kutatók látnak esélyt arra is, hogy a hiperszem egyes részei különböző funkciókat töltöttek be, például egyes lencsék kizárólag a jobb kontrasztért feleltek.