Németh Szabolcs biológus szerint nehéz pontos válasszal szolgálni arra, hogy hány százalékkal változik a vizek oxigénszintje, miután az teljesen eltérő mértékű a tengerek különféle mélységeiben, a partközeli régióban és a nyílt vízen. Az ugyanakkor egyértelműen kijelenthető, hogy

az éghajlat melegedésével párhuzamosan a tengerek hőmérséklete is nő, ennek nyomán pedig kevesebb oxigén oldódik ki.

A Magyar Tengerbiológiai Társaság elnöke arra hívta fel a figyelmet, azt. hogy mennyivel kevesebb, csak egy-egy adott helyen lehet pontosan meghatározni.

Ez a jelenség a nagyobb oxigénigényű állatoknál, így például a gyorsan úszó halaknál okoz komolyabb problémát jelent, de alapvetően mindegyik faj esetében gondot jelent – magyarázta a szakember. Az oxigénszint csökkenése okozhat elbillenést a fajok arányában is, de ez jelenleg még nem olyan mértékű, hogy látható változást okozzon az élővilágban. Ráadásul nehéz kiszűrni, hogy például a tonhalak állománya azért csökken-e, mert kevesebb oxigénhez jutnak a vízben, vagy mert túlhalásszák őket. "Az biztos, hogy a nagyobb oxigénigényű állatokat az említett jelenség jobban meg fogja viselni" – fogalmazott Németh Szabolcs.

A szinte teljesen oxigénmentes, úgynevezett halott zónák leggyakrabban a folyótorkolatok környékén alakulnak ki. A gondot az jelenti, hogy miután a folyók által szállított édesvíz sűrűsége kisebb a tengerénél, a tetején rétegződik, megakadályozva ezáltal, hogy a légköri oxigén le tudjon jutni a tengerbe – magyarázta a szakember.

Ráadásul a folyókból nagy mennyiségű nitrogén és foszfor is a tengerbe jut, amiben már óriási felelőssége van az embernek.

A mezőgazdasági termelés, a városok szennyvízkészlete és az élelmiszer nem megfelelően feldolgozott anyagai nagy mennyiségben kerülnek a folyókba, ezáltal pedig végül a tengerekbe.

Ez kedvez az ott élő, fotoszintetizáló mikroorganizmusoknak, az úgynevezett fitoplankton élőlényeknek, hiszen ezáltal bőséges táplálékhoz jutnak. Plusz meleg a víz, van napfény, elszaporodnak, és bekövetkezik az algarobbanás. Azonban ez sem tart örökké – tette hozzá a biológus –, az algák is elpusztulnak, baktériumok bontják le őket, oxigént vonva el a tengerből, és ezáltal létrejönnek a halott zónák. Tehát

egy mindig is létező természetes jelenségről van szó, a probléma azzal van, hogy az ember egyre több szerves anyagot juttat a vizekbe, így ezen területek kiterjedése nagyban nő.

Halott zóna a nyílt tengeren, óceánon nem képzelhető el, csak a partközeli régiókban, de léteznek speciális területek, mint például a Fekete-tenger is, amely gyakorlatilag 200 méter mélység alatt teljesen oxigénmentes – jegyezte meg Németh Szabolcs.

Miután viszonylag zárt a Fekete-tenger, egy keskeny és sekély csatornán, a Boszporuszon keresztül kapcsolódik csak a Földközi-tengerhez, viszont sok nagy vízfolyamú folyó torkollik bele, mint a Duna, a Dnyeper, a Dnyeszter vagy a Don, amelyek kiédesítik, felhígítják a felszíni részét, ezért nem jut le a függőleges vízcserével oxigén a mélybe. Vagyis a Fekete-tengerben mélytengeri élet egyáltalán nincs. Ebből adódóan a halott zónák hatalmas területre is kiterjedhetnek.