Az Icarus című tudományos lapban bemutatott tanulmány szerint a Szaturnusz gravitációja bevonzza az ikonikus gyűrűket jégrészecskékből álló, ködös eső formájában.

A Szaturnusz gyűrűi a bolygó körül keringő gyűrűrendszert alkotnak. Apró, szinte teljesen vízjégből álló részecskék alkotják őket, de nyomokban sziklás anyag is fellelhető a gyűrűkben. Eredetük vitatott, mindenesetre most eltűnőben vannak.

A "gyűrűeső" annyi csapadékot bocsát ki, amennyi fél óra alatt megtöltene egy olimpiai méretű úszómedencét

- mondta el James O'Donoghue, a NASA Goddard Space Flight Center nevű intézményének munkatársa.

A szakértők szerint a teljes gyűrűrendszer 300 millió év alatt eltűnik, és tekintve a bolygó egyenlítőjére hulló anyagmennyiséget, melyet a Cassini űrszonda észlelt, maguknak a gyűrűknek akár kevesebb mint 100 millió évük lehet hátra.

"Ez viszonylag rövid idő ahhoz képest, hogy a Szaturnusz kora több mint négy milliárd év" - mondta O'Donoghue.

Az apró részecskék, melyek korábban kiegyensúlyozott helyzetben voltak a gravitációnak és saját keringési sebességüknek köszönhetően, a Napból érkező ibolyántúli fény vagy a kis meteoritbombázásokból érkező plazmafelhő hatására elektromosan feltöltődhetnek, ami drámai módon megváltoztatja az egyensúlyt - olvasható a tanulmányban.

A gyűrű részecskéi így belezuhannak a Szaturnusz felső légkörébe, ahol elpárolognak, a víz pedig kémiai reakcióba lép a Szaturnusz ionoszférájával. Ez a reakció megnöveli az elektromosan töltött részecskék, a H3+ ionok élettartamát. A napfény által energizált ionok infravörös fényben ragyognak.

A NASA kutatói ezt az infravörös fényt figyelték meg a Keck teleszkóp segítségével.

"Szerencsések vagyunk, hogy a Szaturnusz gyűrűrendszere közelében vagyunk, amely úgy tűnik, élettartama közepén jár. A gyűrűi azonban ideiglenesek. Lehetséges, hogy csak lemaradtunk a Jupiter, az Uránusz és a Neptunusz hatalmas gyűrűrendszereiről - ma már csak vékony kis gyűrűjük van" - fejtette ki O'Donoghue.