A Nagy-korallzátony Alapítvány közleménye szerint a kutatók első körben több száz millió korall-lárvát gyűjtenek be azokból a melegnek jobban ellenálló kolóniákból, amelyek túlélték a zátonyt sújtó közelmúltbeli tömeges korallfehéredéseket.

A begyűjtött lárvákat egy ideig hatalmas, elkerített tengeri területeken fogják nevelni, majd speciális, víz alatti robotok fogják kiszállítani őket a zátony területének súlyosan károsodott északi részére.

A Southern Cross Egyetem és a Queenslandi Műszaki Egyetem kutatóinak közreműködésével zajló projekt célja, hogy "jelentősen fellendítsék a korallállomány regenerálódásának folyamatát" a virágállatok szokásos évi tömeges reprodukciója idején.

Az alapítvány szerint a projekt révén akár százszorosára is nőhet a korall-lárvák száma,

és a célzott betelepítéssel elősegíthetik azon területek regenerálódását, amelyek a leginkább rászorulnak.

A korallfehéredés a beteg korallzátonyok jellegzetes vonása. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, azok színét adó algák kilökődnek, és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk.

Az Ausztrália keleti partjainál 2300 kilométer hosszan elnyúló zátonyt az elmúlt években a töviskoronás tengericsillagok inváziója, a vízminőség romlása, az óceánvíz savasodása, 2016-ban és 2017-ben pedig többször is tömeges korallfehéredés sújtotta, ami a szakértők szerint helyrehozhatatlan károkat okozhatott.