A nagy testű, hosszú nyakú, növényevő szauropodák kládjának legújabb tagjaként azonosított Lingwulong shenqi nagyjából 174 millió évvel ezelőtt, a jura időszakban élt a mai Kína északi területén - írja a BBC hírportálja.

A tudósok úgy vélik, hogy Kelet-Ázsia akkor már leválóban volt a Pangaea szuperkontinensről. A Lingwulong lehet azonban a bizonyíték arra, hogy ez mégsem így volt.

A Lingwulong ugyanis a neoszauropodák csoportjába tartozott, amelyről ez idáig úgy vélték a kutatók, hogy nem jutott el Kelet-Ázsiába, mivel a csoport csak az után bukkant fel a Pangaeán, hogy Kelet-Ázsia levált a szuperkontinensről.

"A felfedezésünk tehát azt sugallja, hogy Ázsia keleti része akkoriban még mindig összekapcsolódott más kontinensekkel" - mondta Hszing Hszü, a Kínai Tudományos Akadémia paleontológusa, a tanulmány vezető szerzője.

Kétszeresen is meglepődtek

Philip Mannion, a londoni Imperial College munkatársa, a tanulmány egyik szerzője "kétszeresen is meglepőnek" nevezte a felfedezést. Mint elmondta, a Lingwulong nem csupán a legrégebbi ismert tagja a neoszauropodáknak, hiszen 15 millió évvel korábban bukkant fel, mint a csoport bármely másik ismert tagja, hanem első Ázsiából származó képviselője is egyben.

• A Pangaea szuperkontinens mintegy 180 millió évvel ezelőtt kezdett széttöredezni.
• A szétválás során a feltételezések szerint egy, a Vörös-tengerhez hasonló, de annál nagyobb vízrengeteg alakult ki a mai Kína területe és a szuperkontinens többi része között, megakadályozva az állatok átjutását.

"A mostani felfedezés azt sugallja, hogy a neoszauropodák még az előtt érkeztek a mai Kelet-Ázsia területére, hogy bármiféle természetes akadály keletkezett volna" - tette hozzá Mannion.

Noha a neoszauropodák Pangaea más részein - a mai Észak-Amerika, Európa és Kelet-Afrika területein - is nagy számban előfordultak, egészen mostanáig nem sikerült 160 millió évesnél régebbi fosszíliákat találni tőlük.

Így élt a "lingvui lenyűgöző sárkány"

A Lingwulong shenqi azt jelenti, hogy "lenyűgöző sárkány Lingvuból", arra a városra utalva, amely a legközelebb esik az állat felfedezésének helyéhez. A kutatók legkevesebb 8-10 egyed csontjait tárták fel. A legnagyobb példány közülük 17,5 méter hosszú lehetett.

A Lingwulong meleg, nedves környezetben élt, a dús növényzetet egyebek között tűlevelű fák és páfrányok alkották. Az állat nyaka nem volt olyan hosszú, mint néhány másik szauropodáé, valószínűleg a talajhoz közeli növényekből csemegézett. Mivel a kutatók sok példányt találtak egy helyen, ezért úgy vélik, hogy a többi szauropodához hasonlóan a Lingwulong is csordákban élt.

A Lingwulong arra is bizonyítékul szolgálhat, hogy ezek a dinoszauruszok az eddig véltnél jóval előrébb tartottak az evolúciós fejlődésben.

"Az újonnan felfedezett Lingwulong és a közelmúltban azonosított Ingentia - a korai szauropodák egy neme - is a dinoszauruszok azon szokatlan képességét bizonyítják, hogy anatómiai szempontból nézve már az evolúciós fejlődésük kezdetétől fogva képesek voltak a megújulásra" - mondta Cecilia Apaldetti, az argentínai San Juan-i Nemzeti Egyetem paleontológusa.

"Ez tette lehetővé számukra, hogy évmilliókon keresztül uralkodjanak csaknem az összes földi ökoszisztémában. Ez az +anatómiai sokszínűség+ volt feltehetőleg az egyik olyan evolúciós kulcs, amely lehetővé tette számukra, hogy a bolygó történetének egyik legsikeresebb gerinceseivé váljanak" - tette hozzá a szakember.