Az újraazonosított állat az Albicetus nevet kapta, amely fehér bálnát jelent és Herman Melville 1851-ben megjelent regényére, a Moby Dickre utal. A mű középpontjában Ahab hajóskapitány leszámolási vágya áll: meg akarja találni és el akarja pusztítani a hatalmas fehér bálnát, Moby Dicket (valójában nagy ámbráscet).

"A kövület egyrészt sápadt színű, másrészt az egyed a nagy ámbráscet rokona, ezért gondoltuk, hogy az elnevezésével Melville hírhedt bálnájára utalunk" - mondta Alex Boersma, a Smithsonian Intézet washingtoni természettudományi múzeumának kutatója.

Az Albicetus mintegy hat méter hosszú volt, valószínűleg öt tonnát nyomott. Távoli rokona a mai nagy ámbráscetnek, amely 18 méteresre is megnő.

Az ősi emlős hatalmas kúpos fogai, állkapcsa sokkal erőteljesebb volt, mint kései rokonáé. "Az óriási alsó és felső fogak alapján az Albicetus a ragadozók ragadozója lehetett, más vízi emlősökre vagy fókára vadászott.

A mai bálnák táplálkozására - a kardszárnyú delfin kivételével - ez nem jellemző, a nagy ámbráscet leginkább tintahalon él.

A legrégibb ismert nagy ámbráscet 25 millió évvel ezelőtt élt. A faj egyedülálló jellegzetessége a szinte derékszögben metszett, dobozalakú fej.

A koponya, az állkapocs és a fogak fosszíliáit először 1925-ben írta le Remington Kellogg, a Smithsonian paleontológusa, ám a maradványokat azóta nem vizsgálták meg alaposabban.

Kellogg tudta, hogy a nagy ámbráscet rokonáról van szó, ám a tudományos név, amelyet az állatnak adott - Ontocetus - a rozmárok egy csoportjára utal.

A kutatást a PLoS One online tudományos lap ismertette.