A féregjárat vagy féreglyuk vékony csőszerű képződmény, amely az univerzum két távoli, görbületmentes területét kötheti össze. Az egyirányú féreglyukak lehetőségét Albert Einstein 1935-ben bizonyította be Nathan Rosen amerikai-izraeli fizikussal. Fél évszázaddal később, 1985-ben Kip Stephen Thorne amerikai elméleti fizikus dolgozta ki tanítványaival a kétirányú féreglyukak teoretikai alapjait.

A trieszti nemzetközi posztgraduális oktatási és kutatóintézet, a SISSA (Scuola Internazionale Superiore di Studi Avanzati) tudósai, olasz, amerikai és indiai asztrofizikusok a Tejútrendszer sötét anyaga eloszlásának rendkívül részletes térképét a legújabb ősrobbanás-elmélet fényében vizsgálták - olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon.

"Arra a következtetésre jutottunk, hogy e járatok egyike galaxisunkban működhet. Mi több, maga ez a féreglyuk is akkora lehet, mint egy galaxis" - fogalmazott a tanulmány társszerzője Paolo Salucci, a SISSA asztrofizikusa, a sötét anyag elismert szakértője.

Mindazonáltal a tudós rámutat, hogy csupán matematikai számításokról van szó. "Nem azt állítjuk, hogy galaxisunk egy féregjárat, csupán felvetjük ennek elméleti lehetőségét" - tette hozzá Paolo Salucci.

S hogy kísérletileg tesztelhető-e valaha a SISSA tudósainak az elmélete? Az olasz asztrofizikus szerint ez úgy lenne lehetséges, amennyiben a sötét anyag eloszlását a Tejútrendszerben, amely egy spirálgalaxis, összehasonlítanák egy más típusú közeli csillagváros, például a Kis és a Nagy Magellán-felhő szerkezetével. Természetesen e vizsgálatokat lehetővé tévő technológiára még soká kell várni, ám mint Paolo Salucci rámutat, kutatásaik ráirányítják a figyelmet arra, hogy milyen fontos megismerni a sötét anyag valódi természetét.

A tudósok már régóta kutatják a világegyetem tömegének 23 százalékát adó, semmiféle elektromágneses sugárzást ki nem bocsátható, s így csillagászati műszerekkel közvetlenül meg nem figyelhető anyagot. Egyes elméletek szerint egy hipotetikus részecskecsoport, a neutralínók alkotják, amelyek létét eddig azonban sem az Európai Nukleáris Kutatási Szervezetben (CERN) végzett kísérletek során, sem a világegyetemben nem sikerült megfigyelni.

"Kutatásaink azért érdekesek, mivel összetettebb képet festenek a sötét anyagról, amely egyfajta új dimenzió, valamiféle grandiózus galaktikus szállítórendszer lehet. Bármi is legyen, ideje újfajta szemszögből vizsgálni e rejtélyes anyag valódi természetét" - fejtegette Paolo Salucci.