Az is elképzelhető azonban, hogy hatalmas exobolygó kering egy kicsi, halvány csillag körül - írta a kutatócsoport az Astrophysical Journal című szaklapban megjelent tanulmányában.

"Nem lesz több alkalmunk, hogy az exoholdnak tűnő objektumot megfigyeljük, feltehető azonban, hogy több meglepő felfedezés vár még ránk" - idézte az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) közleménye David Bennettet, a tanulmány vezető szerzőjét.

Az exoholdat új-zélandi és ausztráliai teleszkópok segítségével fedezte fel egy japán, új-zélandi és amerikai kutatócsoport. A csillagászok a gravitációs mikrolencse nevű technikát használták. Ez azt jelenti, hogy amikor egy csillag - a Földről nézve - "elhalad" egy másik előtt, akkor a közelebbi úgy működhet, mint a nagyító: felerősíti a távolabbi égitest fényét az esemény néhány napos vagy hetes időtartama alatt.

Ha az elöl álló csillag körül bolygó kering, akkor az úgy működik, mint egy második lencse: erősíti vagy tompítja a fényt. A fényerő változásának megfigyelésével a csillagászok megállapíthatják, mekkora az elöl elhelyezkedő csillag tömege a bolygójához képest.

Bizonyos esetekben azonban a csillag és a Föld között elhelyezkedő égitest szabadon szálló bolygó, azaz nem csillag. A kutatók ebben az esetben is megállapíthatják a bolygó és körülötte keringő "útitársa" tömegének arányát. Az új NASA-kutatás csillagászai azt találták, hogy a nagyobb és a kisebb égitest tömegének aránya 2000 az 1-hez, noha nem világos, milyen természetű a nagyobbik, lencseként működő objektum.

Ez azt jelenti, hogy a pár állhat egy kis, sápadt csillagból és egy, a Földnél mintegy 18-szor nagyobb bolygóból, de lehet, hogy a nagyobbik égitest egy Jupiternél is hatalmasabb tömegű bolygó, melyet egy Földnél kisebb hold kísér - írták a csillagászok.