Stonehenge titkainak egyike, hogy miért szállították az építkezésnél felhasznált köveket a több száz kilométerre fekvő Pembrokeshire-ből Wiltshire-be, ahol a kör alakú együttest végül felállították.

A londoni Royal College of Art kutatói több ezer sziklát vizsgáltak meg a Stonehenge köveinek eredeti lelőhelyén, és azt találták, hogy a kövek nagy arányban zengenek, ha megütik őket. A legtöbb kőzet a repedések miatt nem vezeti jól a rezgéseket, de bizonyos típusú kőzetszerkezetnél előállhat egy fémes kongás, amit a kutatók a lelőhelyen talált köveknél és a Stonehenge néhány kődarabjánál egyaránt kimutattak.

A Stonehenge körkörös elrendezésének köszönhetően a hang visszaverődése tovább fokozhatta a sziklák megkongatásának akusztikai hatását. Az ide-oda járó visszhang díszíthette a körön belül elhangzó beszédet vagy aláfestést adhatott az ott játszott zenének.

A kutatókra most annak igazolása vár, hogy a Stonhenge köveit - legalább részben - zenei tulajdonságaik miatt választották, és hangszerként használták. Ennek sajnos nem sok nyoma maradhatott hátra.

A koraókori, sőt, őskori zenélésre számos bizonyíték áll rendelkezésre. A jelenleg ismert legkorábbi hangszerek azok a mamutagyarból és madárcsontból készült, 40 ezer éves fuvolák, amelyeket a dél-németországi Geissenklösterle barlangjában találtak meg. A fuvolák mellett feltártak 30 ezer éves, kaparással megszólaltatott és ütős hangszereket is. Ezenkívül a világ minden táján tártak már fel hangot kiadó köveket, és közülük számosnak sikerült igazolni az őskorig visszanyúló zenei felhasználását is.