A tanulmányok azt is felvetették, a februárban lezuhant 19 méteres égitesthez hasonló, a Földéhez közeli pályán keringő objektumok a korábbi becsléseknél gyakoribbak lehetnek, számuk akár a húszmilliót is elérheti.

Bill Cooke, az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) meteoritszakértője szerint nem kell túlzottan nagy fontosságot tulajdonítani annak, hogy a jövőben égitestek ütközhetnek a Földnek. Elmondta, sok múlik azon, hol csapódik be a meteorit, és valószínűbb, hogy inkább az óceánok fölött robbannak darabokra, semmint sűrűn lakott területek fölött.

Az aszteroida februári felrobbanása a sűrűn lakott Cseljabinszk felett 30 kilométeres magasságban olyan energiahullámokat váltott ki, hogy az ledöntötte az embereket a lábukról - mutatták ki a tanulmányok.

Égése csúcspontján a tűzgolyó harmincszor fényesebb volt a Napnál, és annyi ibolyántúli sugárzást bocsátott ki, hogy az azonnali bőrégést okozott - írták a kutatók a Nature és a Science tudományos lapok friss számaiban megjelent munkáikban.

Az is kiderült, hogy az explózió nagysága körülbelül 500 kilotonna TNT robbanóanyagénak felelt meg, ez pedig több mint harmincszorosa az 1945-ben Hirosimára ledobott atombomba erejének.

A meteorit röppályájának, sebességének és felrobbanásának rekonstruálása céljából a kutatók összegyűjtöttek több száz, telefonnal, biztonsági kamerával és egyéb eszközökkel készített videofelvételt. Elemezték a talajról gyűjtött kőtörmeléket, és megállapították, hogy az égitest viszonylag rövid ideje, 1,2 millió éve volt úton ebben a formájában.

Az aszteroida talán egy nagyobb égitest része lehetett, melyet egy előző "találkozás" idején hasított ketté a földi gravitáció ereje - véli Peter Jenniskens, a NASA kutatója.

A videók elemzése azt mutatta, a meteorit mintegy 19 kilométeres másodpercenkénti sebességgel, a korábban véltnél némileg sebesebben tört be a földi légkörbe.

Az űrtávcsöves kutatások eddig csak körülbelül ötszáz hasonló méretű, földközeli pályán haladó objektumra akadtak, ám számuk akár húszmillióra is rúghat - állapította meg Peter Brown, egy másik tanulmány szerzője, a Nyugat-ontariói Egyetem munkatársa.