A svájci Zürichi-tavon végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy egy toxintermelő cianobaktérium, a burgundi vörös algaként is ismert faj (Planktothrix rubescens) az elmúlt negyven évben jóval sűrűbb lett, mert az enyhe telek miatt elmaradt a szokásos szezonális kipusztulása.

"A probléma az, hogy két érzékeny tavi tulajdonságot változtatunk egyszerre manapság, nevezetesen a tápanyagarányt és a globális felmelegedéssel a vízhőmérsékletet" - idézte Thomas Poscht, a Zürichi Egyetem kutatóját a LiveScience című tudományos ismeretterjesztő portál.

Az európai vizek a Zürichi-tóhoz hasonlóan szennyezettek szennyvízzel, amely tápanyagot nyújt az olyan fotoszintetizáló baktériumoknak, cianobaktériumoknak, mint amilyen a Planktotrix rubescens is. Ezek a planktonikus szervezetek mérget termelnek, így védik meg magukat attól, hogy a rákok megegyék őket, ám egyúttal mérgezik az emberi ivóvízforrásokat is. Az algavirágzás e mellett elhasználja a víz oxigéntartalmát is, amit a halak szenvednek meg.

Mostani tanulmányukhoz negyven évre visszamenően elemezték a kutatók a Zürichi-tóra vonatkozó adatokat. A burgundi vörös alga 1899-ben jelent meg először a tóban, virágzása azonban csak az elmúlt négy évtizedben vált egyre sűrűbbé. Ennek egyik oka az, hogy a tóban lévő alga oxigén, valamint foszfor és nitrogén mennyiség az emberi kibocsátás miatt növekedett.

Eközben a globális felmelegedés következtében a telek enyhébbek lettek, ami azzal a következménnyel járt, hogy a korábban szokásos szezonális, téli algapusztulás nem történik meg. Az enyhe tél miatt a tó vizének hőmérséklete sem csökken le annyira, mint korábban, így elmarad a hideg és a melegebb vízrétegek keveredése, kicserélődése is.

A kutatók úgy vélik, hogy megoldást néhány igazán hideg tél hozhatna, mint amilyen például a 2011-2012-es tél volt.