A meglepő felfedezésről John McCutcheon, az Arizonai Egyetem rovarásza számolt be a Current Biology című folyóiratban. Az apró Moranella endobia baktérium a nagyobb Tremblaya princeps baktérium sejtplazmájában él, és egyikük sem képes előállítani az összes élethez szükséges, esszenciális aminosavat.

Az efféle kettős közösség, az euszimbiózis gyakori az élővilágban. Ebben az esetben azonban további fokozatot épített be az evolúció, ugyanis mindkét baktérium csak a legfelső szervezet, a gyapjastetű (Planococcus citri) révén jut hozzá a fenilalanin elnevezésű aminosavhoz - számol be a Die Welt című német lap internetes kiadása.

A pár milliméteres pajzstetűfajnak ugyanakkor szüksége van albérlőire, ugyanis kizárólag a citrusfélék ágaiból és leveliből kiszívott cukros lével táplálkozik - az élethez azonban ez korántsem elegendő. Arra még nem jöttek rá a kutatók, hogyan működik az aminosavak cseréje a két baktérium, valamint a rovar között.

A megszokott kettős szimbiózisra számtalan példa létezik. Bizonyos halak jól járnak, ha korallzátonyokon élnek, a legtöbb fa csak bizonyos gyökérgombák segítségével képes felvenni a tápanyagokat a talajból, az emberek pedig éhen halnának a bélflórát alkotó baktériumok nélkül.

Az endoszimbiózis-elmélet is a szimbiózis elvén alapul. Az elmélet szerint az állati sejt erőművei, a mitokondriumok is baktériumok voltak egykor, amelyek beköltöztek más szervezetek sejtjeinek belsejébe, majd egyszer csak feladták önállóságukat, és sejtszervecskékké fokozódtak le.

A citrusligeti hármas szimbiózis további különlegessége, hogy a gyapjastetű belsejében más állatok is otthonra lelnek: a fémfürkészek (Chalcidoidea) lárvái. A fürkészdarazsak petéiket a tetűbe rakják le, az azokból kikelő lárvák pedig belülről fokozatosan elfogyasztják gazdájukat, mire az elpusztul. A legösszetettebb szimbiózisnak is véget vethet tehát a parazitizmus.