A kutatók, akik az úgynevezett gravitációs mikrolencsézés módszerét alkalmazták, kétéves megfigyeléseik során csillagok tízmillióit vizsgálták a Tejútrendszerben. Tíz olyan, a Jupiterhez hasonlatos tömeggel rendelkező bolygót tanulmányoztak, amelyek hatalmas távolságra helyezkedtek el a legközelebbi csillagtól, vagyis feltételezhető, hogy szabadon kószáltak a Tejútrendszerben.

A felfedezés áttörést jelent az úgynevezett exobolygók, azaz a Naprendszeren kívüli planéták kutatásában. 1995 óta félezernél több exobolygót fedeztek fel, ám ezek az elsők "magányosnak" tűnő planéták. A bolygók 10 és 500 csillagászati egységnyire (CsE) találhatók valamely csillagtól.

(A csillagászatban használatos távolságegység a Föld és a Nap közötti távolságnak, csaknem 150 millió kilométernek felel meg.) Összehasonlításképp a Jupiter 5 csillagászati egységnyire van a Naptól, míg a Neptunuszt, a Naprendszer "legszélső" bolygóját 30 CsE választja el központi csillagunktól.

A bolygóképződés elmélete szerint a porból és gázokból álló protoplanetáris korongból születő égitesteket a csillagok azonnal rabságba ejtik, arra kényszerítve őket, hogy fogva tartójuk körül keringjenek örök időkig, de legalábbis addig, míg napjuk kifogy az "üzemanyagból", és meghal.

A tíz szabadon kóborló bolygóról a kutatók azt feltételezik, hogy fejlődésük igen korai fázisában szabadultak meg csillagjuk gravitációs "rabigájától".

"Óriási jelentősége van a felfedezésnek, hiszen bolygószerű tömeggel rendelkező égitestek új populációját észleltük galaxisunkban. Most meg kell ismernünk a tulajdonságaikat, eloszlásukat, dinamikus állapotukat, történetüket " - hangsúlyozta Joachim Wambsganss német csillagász a tanulmányhoz fűzött kommentárjában, amely szintén a Nature legújabb számában látott napvilágot.