Hatvanezer évvel ezelőtt kezdődött az éghajlat lehűlése, amelynek következtében jég alá került a déli és az északi félteke jelentős része, beleértve a brit szigeteket.

A mostoha körülmények között csupán kis létszámú csoportok voltak képesek élelmet szerezni maguknak. Huszonnégyezer évvel ezelőtt a helyzet még rosszabbra fordult - a Brit-szigetek utolsó lakói vagy éhen haltak, vagy a kontinens déli részére indultak, és a mai Spanyolország, vagy Franciaország területén lelhettek menedékre - olvasható a The Guardian online kiadásában.

A felmelegedés hirtelen kezdődött 14 700 évvel ezelőtt, a legújabb kutatások szerint alig három év leforgása alatt változott meg az éghajlat, amikor az átlaghőmérséklet 6-7 Celsius-fokkal megemelkedett.

A kontinensen élő vadászó-gyűjtögető törzseknek a lovak szolgáltak legfőbb táplálékául, s amikor a ménesek az idő hirtelen melegebbre fordultával észak felé vették az irányt, az emberek is követték őket. Így érkeztek meg Kelet-Angliába, majd néhány év múlva elérték a Cheddar-szurdokban az úgynevezett Gough-barlangot (Somerset grófság).

Korábban úgy vélték, hogy a barlangot legalább kétezer éven át lakták, a legújabb kutatások szerint azonban csupán néhány nemzedéknek nyújtott menedéket.

A londoni Természettudományi Múzeum kutatói a barlanglakók által hátrahagyott csontokat vizsgálták. Az Oxfordi Egyetem által kifejlesztett új módszernek, az úgynevezett ultrafiltrációs radiokarbon kormeghatározásnak köszönhetően sikerült a "modernkori" szennyeződések okozta torzításokat kizárni és pontosan meghatározni a csontleletek korát.

Egy modernt háromdimenziós mikroszkóp segítségével viszont a kutatók tanulmányozhatták az emberi és állati csontokon ejtett vágásnyomokat.

A tudósok már korábban is tisztában voltak azzal, hogy a barlanglakóktól nem volt idegen a kannibalizmus. Öt olyan emberi csontvázat - egy három-négyéves gyermekét, két kamaszét, egy fiatal felnőttét, valamint egy idős embert - találták, amelyeken a vágásnyomok egyértelműen tanúsítják, hogy kannibalizmus áldozatai voltak.

A kutatók azonban nem tudták eldönteni, hogy a kannibalizmust valamilyen áldozati szertartás során gyakorolták, vagy a barlanglakók élelemforrásként tekintettek embertársaikra.

"A barlanglakók igen hatékony módszereket dolgoztak ki, hogy utolsó izomrostig lefejtsék a húst férfiak, nők és gyermekek csontvázáról. Ugyanolyan szakavatottan csontozták ki embertársaikat, mint tették ezt a leölt állatokkal, nem hagyva veszni egyetlen falatnyi élelmet" - hangsúlyozta Chris Stringer, a londoni Természettudományi Múzeum professzora.

Silvia Bello, a londoni Természettudományi Múzeum kutatója szerint, aki a vágásnyomokat vizsgálta, az élelemforrásként szolgáló emberhús magyarázata mellett szól, hogy a csontokat széttörték, hogy kiszívják a csontvelőt.

"Lefejtették az összes izmot, kiemelték az áldozatok agyát, kitépték a nyelvüket, s előfordulhat, hogy a szemüket is elfogyasztották. Nagyon módszeresen dolgoztak" - magyarázta Silvia Bello, hozzátéve, hogy az emberi maradványokat ugyanabba a gödörbe szórták, ahová az állati csontokat.

"Nagyon nehéz idők jártak, s lehet, hogy egyszerűen nem volt mit enniük. Az a tény viszont, hogy mindössze öt olyan egyed csontvázára leltek, akik a kannibalizmus áldozatául estek, azt jelenti, hogy az emberevés szokása mégsem volt olyan elterjedt" - hangsúlyozta a kutató.