A Hawaii Egyetem tengerbiológusai utánajártak, hogyan képes megkülönböztetni a tengeri emlős a kiadós falatokat a kevésbé táplálóaktól. A királylazacok a teljes lazacállomány 5-10 százalékát teszik ki.

Kísérletek során reprodukálták a kardszárnyú delfinek - avagy gyilkos bálnák - által a vadászat során kibocsátott ultrahanghullámokat, és összehasonlították a különböző lazacfajok által visszavert hangokat.

Az eredmény: a hasonló nagyságú halak jelprofiljai jelentősen különböznek egymástól. A kutatók úgy vélik, hogy a tengeri vadászok ezzel a keresőtechnikával képesek kiszűrni akár több százméteres távolságból is a lazacok között az ínyencfalatokat.