Arra mutat rá egy tanulmány, hogy nem csupán a barátainknak és általában az embereknek van személyisége. Az föllelhető az állatok birodalmában is, például a pókok, madarak, egerek, patkányok és malacok között is.

Egy matematikai modell segít elmagyarázni, hogyan és miért fejlődött egyes állatok temperamentuma az idők során.

A modell mind az emberi, mind az állati személyiség központi kérdését magyarázza meg. Az pedig az, hogy egyesek miért befolyásolhatóak kevéssé, mint mások, és miért válaszolnak bizonyos változásokra a többiektől eltérő módon.

A válasz Franz Weissing, a hollandiai Groningen egyetemének professzora szerint a jó öreg költség-haszon modellben rejlik. Az optimális eszerint az, ha a kétfajta tulajdonság egyszerre van jelen egy csoportban.

Sam Gosling, a texasi egyetem pszichológusa szerint az előző tíz év alatt sokat változott az álláspont az állatok személyiségével kapcsolatban. Ma már minden probléma nélkül leközölnek cikkeket a témában a legtekintélyesebb tudományos médiumok is.

Weissingék tanulmányai szerint számos szimulációs modellt készítettek, köztük az egyik az állatok készségességét vizsgálta. A professzor szerint az új modellek megmutatják, miként tud egy állat a legjobban reagálni arra, ha csökken vagy elfogy a táplálék, esetleg megváltozik annak élőhelye.

Minden kacsának igaza lehet

Ha például veszünk egy kacsaúsztató tavat, amelyben minden nap kétszer annyi táplálék gyűlik össze a jobb oldalon, mint a balon, a kacsák a jobb oldalon fognak gyülekezni. Ha egy nap viszont a bal oldalon lesz több étel, és a jobbon hiány támad, sok kacsa észre fogja venni azt, és átúszik a bal oldalra. Mások ellenben kitartanak megszokásaik mellett, és továbbra is a jobb oldalon néznek ennivaló után.

Az érzékenyebb kacsák alkotják az első, a kevésbé érzékenyek a második csoportot.

A játszma azonban fordul, ha túl sok kacsa reagál az új helyzetre, és költözik a bal oldalra. Ekkor ugyanis arányaiban több jut a jobb oldalon maradó kacsáknak, akik közt nem indul komoly versenyfutás a táplálékért, mint a túloldalon. Így a kétféle tulajdonság elősegítheti a populáció fennmaradását.

A kutatók azt találták, hogy az állatok személyisége tartós, nem igazán hajlamos a változásra, mivel mindenki igazolva látja a saját viselkedését.

Hasonló személyiségtípusok léteznek az embereknél is. Az első típus Weissing szerint inkább hagyományos, konzervatív személyiséget takar, aki a kitaposott ösvényeket követi, a másik azonban hajlamosabb a változásra, a járatlan utak kipróbálására.