A 251 és 65 millió évvel ezelőtti időszakban élt dinoszaurusz szárnyainak fesztávolsága elérhette a 15 métert (ami egy kisrepülő mérete), szakemberek szerint negyedtonnásra is megnőhetett. A pteroszaurusz (a görög eredetű szó jelentése repülő gyík) kérlelhetetlenül uralta az eget, ezért is szokták a történelem előtti egek rémének nevezni.

Kacufumi Szato, a Tokiói Egyetem professzora azonban úgy véli, hogy a pterodaktiluszként is ismert állat túl nehéz volt a repüléshez, nem tudta elég gyorsan mozgatni a szárnyait ahhoz, hogy hatalmas tömegét a levegőben tartsa.

A japán tudós öt ma élő nagy testű madár repülését tanulmányozta, összesen 28 példányra erősített olyan, kis méretű szerkezetet, amely az állat szárnya melletti légáramlásról gyűjtött adatokat.

A megfigyelt madarak egyike a vándoralbatrosz, amely ugyanúgy vitorlázva repül, mint az őslénykutatók szerint a pteroszaurusz a maga idejében; a változó széláramlatokat meglovagolva siklik a levegőben, anélkül, hogy a szárnyait mozgatná. Ha azonban a szél elül, vagy állandó sebességgel fúj, muszáj csapkodnia a szárnyaival. Ilyenkor annál nagyobb erőt kifejtenie, minél nagyobb a tömege és hosszabb a szárnya.

Szato professzor szerint egy vitorlázó repülésre berendezkedő madár tömege nem lehet nagyobb 40 kilogrammnál, ami körülbelül egy labrador súlyával egyezik meg. A szakember úgy véli: ennél nehezebb madár nem tudja olyan gyorsan mozgatni a szárnyait, hogy a levegőben maradjon - a kifejlett vándoralbatrosz például 22 kilogramm körüli.

Eltérő magyarázatok

Mások vitatják az elméletet. A Johns Hopkins Főiskola munkatársa szerint a 40 kilós határérték problematikus, ha a pteroszauruszra kell alkalmazni. Mike Habib rámutatott: bár valóban hasonló az albatroszok és a repülő őshüllők felépítése, de az anatómiájukban, az élettani működésükben meglévő különbségeket, valamint az eltérő környezetet is mind figyelembe kell venni.

Egy elmélet szerint az őshüllők sziklapárkányokról rugaszkodtak el, és a felszálló légáramlatok emelték őket a magasba. Ugyanakkor arra utaló bizonyítékokat is találtak, hogy képesek voltak a földön is számottevő távolságokat megtenni.

Egy másik magyarázat szerint a pteroszauruszok hosszú szárnyának terhelése alacsony volt, így a felszálláshoz sem kellett túl nagy sebességre gyorsítaniuk.

A pterodaktiluszok a több dinoszaurusszal együtt pusztultak ki 65 millió évvel ezelőtt, valószínűleg egy aszteroida becsapódásának következtében.