Horváth András hozzátette: a Phoenix a jövőben készülő felvételei bizonyíthatják, hogy valaha folyékony halmazállapotú víz volt a vörös bolygó felszínén, és ez ismét felveti a primitív élet létezésének esélyét.

Az űrszonda a Mars felszínén kálcium-karbonátot, közkeletű nevén mészkövet, illetve csillámot talált, amelyek a földi körülmények között ásványi anyagok és folyékony halmazállapotú víz érintkezésével keletkeznek.

A Mars felszínét borító por kémiai összetétele is hasonlít a tengeri vízben található ásványi anyagok összetételéhez, s ez is azt bizonyítja, hogy a vörös bolygó felszínén valaha folyékony víz volt, amely lehetővé tehette akár a kezdetleges létformák - mikroorganizmusok - kialakulását is.

A Phoenix május végén érkezett a Marsra, és azóta számos érdekes tudományos ismerettel gazdagította az emberiséget a vörös bolygóról. Július végén az űrszerkezetnek sikerült tapasztalati úton megerősítenie a víz jelenlétét, de csak fagyott víz jelenlétére derült fény.

A Phoenix küldetését eredetileg három hónapra tervezték, majd a berendezés jó állapotának köszönhetően még egy hónappal, szeptember 30-ig hosszabbították meg a Mars-kutató programot. Most azonban olyan döntés született, hogy a Phoenixet addig működtetik, amíg el nem használja energiakészletét a jégdermesztő és sötét marsi télben.

A legfrissebb felvételek már adatokat szolgáltatnak a marsi tél beköszöntéről. A vörös bolygón ez idő tájt négy kilométeres magasságban esik a hó, de elpárolog, mielőtt a felszínre érne.

Az űrszonda működése nehézségekbe is ütközött - mondta Horváth András. Az első változata még 1999-re készült el, az a bolygó déli féltekéjére szállt le 1999 decemberében, érkezését követően azonban nem adott jelet. A szakembereknek hosszasan kellett lobbizniuk azért, hogy a szonda második példányának felküldéséhez is meglegyen a forrás.

A majdnem tíz éves szondának számos hibája van, például amikor jeget talált a Marson, és azt elkezdte kiásni és beletenni a megfelelő műszerbe, mire a jég a megfelelő helyre került volna, szublimált.

Az egyik műszer teteje használat közben nem nyílt ki, elkezdték rázni azt, ettől azonban rövidzárlat keletkezett benne.

A szonda ráadásul olyan szélességi fokon áll, amelyet télen nem ér el a nap, ezért nem tudja majd használni napelemeit, amelyek segítségével az energiát nyeri. Igaz, eredetileg nem is téli működésre tervezték a műszereket.