Nagyobb lett az ózonlyuk 2008-ban, mint tavaly, de az nem várható, hogy eléri a két évvel ezelőtti rekordméretet - jelentette a Nemzetközi Meteorológiai Szervezet (WMO).

Mint írják, idén viszonylag későn jelent meg az ózonlyuk, azonban az utóbbi két hétben nagyon gyorsan nőtt, és túllépte a 2007-ben mért legnagyobb méretét.

Az Antarktisz feletti ózonlyukat a nyolcvanas években fedezték fel. Általában augusztusban alakul ki, és szeptember vége, október eleje felé éri el a legnagyobb méretét, mielőtt újra bezáródik december közepén. Többnyire az időjárástól függ, hogy mekkorára nő.

2008. szeptember 13-án a lyuk 27 millió négyzetkilométer felett tátongott, a 2007-es maximum méret viszont 25 millió négyzetkilométer volt. Most egyelőre tovább nő, és nem tudni, mekkorára. Az eddigi legnagyobb ózonlyukat 2006 szeptemberében mérték, az 29,5 millió négyzetkilométeres volt.

A WMO szakértője arra figyelmeztet, hogy a földet az UV-sugárzástól védő ózonlyuk valószínűleg csak 2075-re éri el újra a nyolcvanas évek előtti állapotát.

1913-ban fedezték fel

Az ózon a Föld légkörében az ultraibolya sugárzás hatására keletkezik. Az UV-sugarak a légköri oxigén molekuláit különálló oxigénatomokra bontják. Ezek az atomok más oxigénmolekulákkal egyesülve ózont hoznak létre. Az ózonmolekula instabil, ultraibolya-sugárzás hatására újra szétbomlik.

Az ózonréteget egy francia fizikus, Charles Fabry fedezte fel 1913-ban. Elsőként az 1970-es években tapasztalták az ózonkoncentráció csökkenését az Antarktisz feletti sztratoszférában.

Az ózon gyakorisága hatszor nagyobb a sztratoszférában, mint a tengerszinten, mégis, ha az összes ózonmolekulát elvben lejuttatnánk a földre, akkor sem alkotna vastagabbat egy 3 mm-es hártyánál.

Az ózonréteg elvékonyodását (nem pedig eltűnését) az Antarktisz felől a magasabb légrétegek szélsőségesen hideg hőmérséklete és egy speciális szennyeződés okozza, amely a hűtéshez használt vegyszerekből, műanyag habokból és az aeroszolos sprékből áll össze, miután az ezekből felszabaduló anyagok fölhalmozódnak az atmoszférában.

Az ózonréteget rongáló vegyszerek egy részének, a klórt és fluort tartalmazó anyagoknak (CFCs - chlorofluorocarbons) a használatát 1987-ben betiltotta a montreali egyezmény, de még évekig nem tisztulnak ki a légkörből.

Az UV-sugárzás leégést, hályogot és bőrrákot idézhet elő, valamint rongálja a vegetációt is.