A Science című tudományos szaklapban megjelent tanulmányban a szakemberek hangsúlyozzák: a probléma az 1960-as években terjedt el széleskörűen, amikor több műtrágyát kezdett el használni a mezőgazdaság, így a folyók egyre nitrogént és foszfort juttattak a tengerekbe.

1995-ben már 305 tengeri térséget érintett az oxigénhiány, mára 400 fölé emelkedett a számuk. Ez az állapot azért jön létre, mert a sok tápanyag miatt elszaporodott algák elpusztulva a tengerfenékre süllyednek, a lebontásukhoz szükséges oxigént pedig a vízből vonják el a baktériumok.

Az oxigénhiány miatt először a fenékközeli élőlények, majd a feljebb élő halak és egyéb tengeri állatok is elpusztulnak. Általában csak akkor lesz téma a jelenség, ha a halászat már megsínyli - hívták fel a figyelmet a kutatók.

Nemrég hívták fel a figyelmet tengerbiológusok a Mexikói-öbölben terjeszkedő hatalmas halálzónára. Világszerte ezeknek a gyakorlatilag halott vizeknek az összterülete mára több mint 245 ezer négyzetkilométer - Magyarország területének csaknem háromszorosa.

Ahhoz, hogy gátat lehessen vetni a halálzónák terjeszkedésének, meg kellene akadályozni, hogy a parti vizekbe ilyen sok tápanyag jusson.

Van esély a területek regenerálódására: a Fekete-tengerben 1973 és 1990 között több mint 40 ezer négyzetkilométeresre nőtt egy oxigénhiányos terület. Miután 1989-ben megszűnt a műtrágyák állami támogatása, rohamosan csökkent a tápanyagbevitel a tengerbe, és 1995-re eltűnt a halálzóna.