Nő számos nagyméretű veszélyeztetett állatfaj, köztük a bálnák létszáma - derül ki a veszélyeztetett fajok vörös listájáról, amelyet a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) kezel. Ugyanakkor a dokumentum arra is fölhívja a figyelmet, hogy a kistestű fajok közül soknak, például a folyami delfinnek viszont csökken az egyedszáma, elsősorban a vadászat miatt.

"Mindez azt mutatja, ha védelem alá helyezünk egy fajt, az képes újra elszaporodni, regenerálódni" - mondja Randall Reeves, az IUCN cetekre szakosodott csoportjának vezetője. "Bátorítólag hat rám, hogy az előző évtizedben tartósan növekedett számos bálnafaj egyedeinek a száma."

A vörös lista utolsó változatán a púpos bálna és a déli bálna már nem azon fajok közt szerepelt, amelyeket a kihalás fenyeget, hanem két kategóriával lejjebb kerülve, a szaporodásnak indult állatok közé kerültek.

Reeves hangsúlyozza: mindebben jelentős szerepe van annak, hogy megtiltották ezen állatok halászatát és a velük való kereskedést. Ugyanakkor arra is figyelmeztet: ahhoz, hogy eldöntsük, ez tartós folyamat-e, nem pedig csak egy átmeneti jelenség, évtizedes léptékben kell figyelnünk az állatok létszámának alakulását.

A mostani eredmények talán elmozdíthatják a holtpontról a bálnavadászat ellenes és a vadászatpárti államok közt megakadt párbeszédet is. Ugyanakkor utóbbiak is kapnak érveket, hiszen mondhatják, hogy mindez azt bizonyítja, ha visszafogottan is, de lehet vadászni a bálnákra.

A vadászatellenesek pedig úgy fognak érvelni, hogy a növekedés a világméretű védelem és vadászati tilalom eredménye. Reeves szerint ez politikai kérdés, és politikai úton fognak választ adni rá.

Leszögezi: a vörös lista nem arról szól, hogy ki lehet-e zsákmányolni a rajta szereplő fajokat. Az egyszerűen az állatok jelenlegi helyzetét rögzíti. Azon most 86 faj szerepel mint olyan, amit a kihalás fenyeget, ebből kilenc a hatfokú skálán a második, "különösen veszélyeztetett" kategóriában szerepel - az első kategóriába a kihaltként számon tartott fajok tartoznak.

A professzor szerint a kaliforniai disznódelfin pár éven belül kihalhat. Belőlük százötven példányt tartanak nyilván, és évente a populáció 15 százaléka akad fönn a halászok hálóiban.

A Jangcében honos kínai folyami delfin már valószínűleg kihalt, mivel egyetlen élő példányt sem sikerült fölfedezni a folyóban. Õk a halászok hálóinak eshettek áldozatul: ezek az eszközök ugyanis semmit nem válogatnak, minden fennakad bennük, ami nem fér át rajtuk.

A hálókon túl nagy veszélyt jelentenek a globális felmelegedés és a szonárok által keltett zajok is. Ahogy az óceán melegedik, úgy változik a bálnák megoszlása a vizekben. A természetvédők attól tartanak, a klímaváltozás megváltoztathatja az állatok viselkedését, és új betegségek fogják megtámadni őket.

A katonai szonárok pedig - ezek az eszközök vízalatti hanghullámok érzékelésére és kibocsátására alkamasak - fokozott veszélyt jelentenek a csőrösbálnákra és a dinnyefejű bálnákra.

A helyzet azonban lehet rosszabb is, mint gondolnánk: a vörös listán szereplő cetfélék fele adatok hiányában besorolatlan maradt. Ki tudja, vajon hány van belőlük?