Az egerek öröklött félelmét a kutatóknak néhány olyan idegsejt "lekapcsolásával" sikerült semlegesíteniük, amelyek a szagingerek feldolgozásában játszanak szerepet.

A "delta-D" jelű mutáns egerek nem reagáltak a macskák szagára, és félelem nélkül közeledtek a ragadozókhoz.

A macska-egér találkozások előkészítésénél a szakemberek mindent megtettek annak érdekében, hogy a hős rágcsálók ne a macskák gyomrában végezzék, ezért szelíd vagy kifejezetten gyáva cirmosokat válogattak a kísérlethez.

Emellett arra is figyeltek, hogy a vadászatra utaló magatartás - merev tekintet, a mancs felemelése - után azonnal lecseréljék a macskát egy másikra. Ennek ellenére több génmódosított egér is ráfizetett a merészségére.

A megfigyelések bizonyítják, hogy nem a félelem képessége veszett el, hanem csak a szagokhoz kapcsolódó aggodalom. A génmanipulált egerek ugyanis ugyanúgy összerezzennek a nyávogásra, mint mezei társaik.

Tudósok szerint az egerekhez hasonlóan az embert is taszítják bizonyos szagok, bár jóval kevésbé parancsolóan. Az emberek esetében például a romlott, penészes ételek bűze hat vészcsengőként, ami biztosítja, hogy ne egyék meg azokat.