A szürke vészmadár - egy sirályhoz hasonló, kisebb viharmadárfajta - már hosszú ideje szerepelt a távolsági világrekorddal "gyanúsítható" madarak listáján, de csak a mostani, apró és erős jeladók segítségével sikerült bizonyítani, hogy ezek a madarak járják be a leghosszabb utat vándorlásuk alatt.

A szürke vészmadár - latin nevén Puffinus griseus - a Csendes- és Atlanti-óceán déli részén, Új-Zéland, a Falkland-szigetek és a Tűzföld környékén honos, ott költ ki évente egyetlen, hófehér tojást. Ezek a madarak főleg halat és rákot esznek, és az uralkodó széljárást kihasználva szinte az egész bolygót átrepülik, ahogy évszakonként változnak a halban legbőségesebb területek.

Az említett útvonalat - vagyis Új-Zélandtól Chilén át Japánig, onnan pedig vissza Új-Zélandra, egy hatalmas, 64.000 kilométer hosszú nyolcast leírva - három, jeladóval ellátott madár tette meg. Ráadásul ezek az adók a madarak függőleges mozgását is jelezni tudják, így a kutatók arra is rájöttek, hogy a madarak útközben alig esznek, és csak nagyon ritkán pihennek.

A megfigyelt három példány többnyire a tenger felszínén halászott, de néhány alkalommal 65 méter mélyre is lemerültek a zsákmányért. Scott Shaffer, a Santa Cruz egyetem kutatója a Daily Telegraph brit napilapnak elmondta: a szürke vészmadárhoz hasonló távolságokat talán még a sarki csér tehet meg, de ezek vándorlását nem vizsgálták.

A sarki csér - szokásai alapján legalábbis - kimondottan kedveli a hideget és a fényt. Nyáron az északi sarkvidéktől északra költ, majd ősszel átrepül az Antarktisz környékére, hogy ott töltse az északon sötét telet. Ezért a Föld állatai közül a sarki csér látja a legtöbb napfényt.