2020 nyarán, amikor az egész világ már hónapok óta arra várt, hogy levegőt kapjon a koronavírus-járvány - akkor még csak - első hullámát követően, a Magyar Úszó Szövetség úgy gondolta, muszáj úszóversenyt rendezni, így gyorsan összetrombitáltak egy Négy Nemzet Úszóverseny elnevezésű viadalt, amelyen - és ez nem tévedés - négy ország (Csehország, Ausztria, Lengyelország) úszónagyságai vettek részt. A Hajós nyitott medencés versenye idején aztán olyan időjárás köszöntött be, hogy "egészséges időkben" biztos halasztották volna a programot, de ezt a versenyt ott és akkor "meg kellett tartani".

Ilyen körülmények között nem lehetett igazán jó időeredményekre sem számítani, és nem szorul magyarázatra az sem, hogy március óta csak "okosban" tudtak edzeni a sportolók is Magyarországon, de másutt is. Aztán jött a verseny 400 méteres vegyesúszószáma, amelyet noha Verrasztó Dávid megnyert, közvetlenül mögötte a már épp 17 éves, "ropi" testalkatú Kós Hubert (UTE) olimpiai részvételt jelentő időt teljesített, mivel azonban nem volt akkreditált a verseny, még csak a noteszba lehetett felírni a csendes kamasz nevét. (200 m vegyesen nyert is, nem is kevéssel, szintén olimpiai A szinttel.) Addig még ifiként is csak kisebb megmérettetéseken voltak számottevő, dobogós helyezései, világversenyeken nem, egy vegyesváltó tagjaként volt egy junior-vb-4. helye, ugyanott 2019-ben 200 m háton például huszadikként zárt...

Az áttörés éve aztán valóban a 2020-as esztendő lett, országos bajnok lett 200 m vegyesen, az év végén pedig kvalifikálta magát a Covid miatt egy évvel elhalasztott tokiói olimpiára ugyanebben a számban. Tokiót megelőzően "a felkészülés jegyében" junior világcsúcsot és két junior Európa-csúcsot is úszott, az olimpia mezőnye ekkor viszont még nagy falatnak bizonyult neki, 20. hellyel jött haza, de bemutatkozhatott a 4x100-as vegyesváltó tagjaként, de a vége ott is "csak" egy 13. hely lett. Az év végi rövid pályás szezonban aztán meglett az első felnőttérem is, 400 m vegyesen lett bronzérmes 25 méteres medencében Kazanyban.

Lépésről lépésre fejlődött tehát, 2022-re pedig felülhetett Európa trónjára 200 m vegyesen - a felnőttek közt, 19 évesen.

Ekkor körvonalazódott a döntés, hogy a szintlépés érdekében váltani kéne, Arizonából pedig jött a lehetőség, amelyet a sportági vezetés támogatásának is köszönhetően Kós Hubert nem habozott elfogadni, így Magyarovits Zoltánnak könnyes bűcsút kellett vennie tündöklő tehetségű tanítványától, hogy átadja őt minden idők legeredményesebb úszóedzőjének, Bob Bowmannek, aki Michael Phelps visszavonulása óta sem tétlenkedett, folyamatosan aktív olimpiai bajnoki címek birtokosai szenvednek a keze alatt a medencetérben Arizonában. (Apropó: Kós Hubert éppen olyan magas, 194 centis, mint Phelps...) Mivel Kós Hubert édesapja félig ír származású, otthon "apanyelvi" szinten megtanult angolul, úgyhogy ez sem állt az átigazolás útjába. Egyébként is a nagykovácsi Amerikai Iskolában fejezte be középiskolai tanulmányait.

Kiérkezve Kós és Bowman le kellett, hogy üljenek, mert az edzőlegenda kis csapatában másoknak szánták a 200 m vegyest. Közös döntésből határozták el, hogy a következő makrociklusban a 200 m hátat kezdik el favorizálni Kós esetében, ott ugyanis bőven volna keresnivaló. Az olimpiai "főpróba", a fukuokai világbajnokság jól sikerült, Kós legyőzte az egyértelmű aranyesélyes amerikai Ryan Murphyt...

...aki aztán Párizsban is annyira "elspórolta" a középdöntőt a döntőre készülve, hogy csak a 10. idő lett az övé, nem kapott esélyt visszavágni Kósnak a fukuokai pofonért. (Dohában azért nem sikerült a visszavágás az olimpia előtti "kényszer-vb-n", mert számos úszó inkább "elbújt" az olimpia előtti hónapokban, illetve más felhozó versenyt választott, nem az alapozó időszak kellős közepére eső világbajnokságot, amelyet a covidos időszak miatti naptári zsúfolódás miatt muszáj volt akkor megtartani.)

A sokoldalú magyar úszó programját az edző nem is ütköztette a másik nagy "bowmanes", Léon Marchand prograjával, így 200 m háton az arizonai csoportból Kós Hubert volt a priorizált versenyző, de 200 m vegyesen a japán Szeto Daijával pénteken így is nagy versenyre kényszerülő francia.

A többi pedig már történelem, középdöntőben beázott úszószemüveggel, kétszer lehorzsolt kötéllel... Kós Hubert az "egyetemi" társak tanácsait megfogadva rá sem nézett a medencetérben elhelyezett ötkarikákra a finálés úszás előtt, a fülében szóló karácsonyi (!) zene miatt pedig nem szembesült a hangorkánnal, ami várta, levetközőtt, csobbant, elrúgta magát a 4-es kő alól, majd az utolsó 50 méteren "ledarálta" a mezőnyt úgy, hogy a görög Aposztolos Krisztut csak az utolsó 30 méteren hagyta faképnél.

Hogy mit hoz a jövő részben kérdéses, részben nem, ugyanis helye Arizonában biztos a következő évekre is, ám mivel a Bowman-csoport koronaékszere várhatóan a francia Léon Marchand lesz, az ő programját is figyelembe véve kell majd kiokoskodni, milyen számokban induljon majd el Kós Hubert - hisz magát Bowmant is az minősíti, hány számban tud világverő tanítványt kiállítani. Nem is biztos, hogy baj, ha egy élsportoló nincs kitéve annak, hogy milyen rendben "hajigálják" be az úszószámokat a világversenyek programjába, az már tényleg Léon Marchand vagy Michael Phelps szintje... Viszont látóhatáron belül van egy újabb Kós is, Olivér, aki szintén úszó, és hasonló számokban bontogatja a szárnyait, mint a bátyja, még ha nem is annyira sikeres eddig időarányosan. Kós Hubert ugyanakkor egyelőre nem öccse útját egyengeti, hanem szívbéli jó barátjáét, Kovács Benedekét, akinek az olimpiai arany megszerzése után is üzent: Los Angelesben várja a dobogón maga mellé. (Ismert, Kovács Benedek helyett a kvalifikáció utolsó heteiben Telegdy Ádám jutott ki az olimpiára 200 m háton.)

Az őt közelről ismerők állítják, egyértelműen Amerikában tett szert a nemzetközi versenyek megnyeréséhez is szükséges önbizalomra - no meg jó pár kiló izomra is, amely mellett dinamikája sem csökkent, 3,5 másodpercet javult egy év alatt 200 m háton -, kinti idejét pedig nem herdálja el, ha az edző azt kéri, hogy "karácsonykor" menjen le tempózni, nem tesz fel kérdéseket. De hát kinek higgye el egy úszótehetség, hogy jó úszó, ha nem Bob Bowmannek?