A sport világában zavart okozhat a fejekben, hogy az olimpiákon egy zászló alatt indulnak a britek, a labdarúgásban viszont nem. Például a mostani labdarúgó Európa-bajnokságon a britek három külön válogatottja is képviselteti magát, nevezetesen Anglia, Skócia és Wales.

"A nemzetközi labdarúgás kialakulásától kezdve ezek az országok szinte mind ott voltak. Ha valaki egy kicsit figyeli az angol labdarúgást, tudja, hogy az Angol Labdarúgó-szövetség weblapjának az a neve, hogy FA.com, tehát ez hagyomány. Egy másik hagyomány az olimpia, ahol mindig Nagy-Britannia volt tag, ez elsősorban a csapatjátékoknál okoz egyébként bonyodalmat, hiszen például az olimpiai labdarúgótornán közös válogatottat kell összeállítani, ez a londoni olimpián eléggé speciális megoldást hozott" – ecsetelte az InfoRádió érdeklődésére Elbert Gábor, a Magyar Labdarúgó Szövetség korábbi főtitkára.

Szerinte azt sem szabad elfelejteni, hogy az "elfogadott történetírás" szerint a labdarúgást az angolok találták ki – és

1872-ben rendezték az első skót–angol labdarúgó-mérkőzést, miközben a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség csak 1904-ben alakult meg, vb 1930 óta, Eb 1960 óta van –,

így nyilvánvalóan a különállásukat, függetlenségüket mindig is hangsúlyozni fogják, még a szabályalkotó bizottságban is külön vannak a brit országok.

"Ez aligha fog változni a labdarúgásban, de az olimpián sem lesz változás, bár ott inkább el tudom képzelni" – tette hozzá Elbert Gábor.

Ha az ügy magyar vonatkozását keressük, az 1904-es olimpián még létezett Osztrák-Magyar Monarchia, mégis külön indult Ausztria és Magyarország, labdarúgásban is, ezért is mondja azt a szakértő, hogy

"a hagyomány a meghatározó mindenben".

"Olyannyira így van ez – folytatta Elbert Gábor –, hogy míg a NOB-nak 206 tagországa van, a FIFA-nak 211. Az ENSZ-nek meg csak 193. A labdarúgás mindig élen járt ezekben a dolgokban, a nem mindenki által elismert országokat is hagyja szerepelni, talán a FIFA volt az első, illetve az UEFA, amely Koszovót önálló csapatként fogadta, régóta van egy mérkőzés, ahol Katalónia válogatottja pályára lép, és ezt a nemzetközi labdarúgás több mint eltűri, hagyja; figyeli. Ez egy olimpiai rendezvényen nem elképzelhető."

A hagyományon kívül Elbert Gábor az is közrejátszik ebben, hogy a nemzetközi sportszervezetek a maguk útját próbálják járni, saját történelmük van.