Miért kaptak ki a hollandok?

A számok azt mutatják, elsősorban önmagukat verték meg, támadójátékukban múlták alul önmagukat. 2021-ben eddig minden mérkőzésükön két gólt szereztek, egészen a budapesti találkozóig. A Puskás Arénában

nemhogy nem szereztek gólt, de még kapura menő lövésük sem volt.

Az ilyesfajta adatok mérése, tehát 1980 óta most először fordult elő, hogy a holland csapat – amely egyébként e tornán a legtöbb gólt szerezte a csoportmérkőzések alatt – egyszer sem találta el a kaput. (Mivel előtte csak 1976-ban játszottak Eb-n, s ott mindkét meccsükön gólt szereztek, az időkorlát el is törölhető.)

A mérkőzés első kulcspillanata éppen az volt, amikor Václik kapus levette a labdát Malen lábáról a labdát a tizenhatoson belül. A második pedig az, amikor Szergej Karaszjov, az orosz játékvezető szándékos kezezésért kiállította Matthijs de Ligtet. A Juventus középhátvédje a mérkőzés előtt még boldog volt, hiszen 21 évesen és 319 naposan az első holland játékos lett, aki elérte a harmincadik válogatottságot – ám utána szomorkodott, tudta, hogy a piros lapnak nagy szerepe volt a mérkőzés alakulásában.

Hollandia negyedszer kapott piros lapot az Eb-k történetében, kétszer 1976-ban a csehszlovákok ellen, majd

2004-ben és 2021-ben a csehekkel szemben.

A vereség azt jelenti, hogy a hollandok nem tudták megismételni 2000-es teljesítményüket, egyedül akkor nyerték meg egy Eb-n az első négy mérkőzésüket.

A csehek kitűnően játszottak, kihasználták a kínálkozó lehetőségeket. Tomás Holes gól plusz gólpasszal tűnt ki, ő az első cseh, aki azt Eb-n elérte, Jan Koller és Milan Baros 2004-es, éppen a hollandok elleni produkciója óta.

Patrik Schick, a második gól szerzője a negyedik találatánál tart a tornán, ennél több gólja csak Cristiano Ronaldónak van.