A Szbornajától az Oranjéig – a gazdag Eb-múlt nagy korszakai

Infostart

- 2021. június 1. 19:35

Michel Platini hajdanán azért találta ki a 2020-as Eb „páneurópai” megrendezését, mert úgy gondolta, így tudná az UEFA legméltóbban ünnepelni az első kontinensbajnokság hatvanadik évfordulóját. Azóta nincs már a posztján a francia futballvezér, mint ahogyan a koronavírus eltolta egy évvel a torna megrendezését. Egy változatlan maradt: a sorozat gazdag múltja.

Tizenöt labdarúgó Európa-bajnokságot játszottak eddig, beleértve a még Nemzetek Kupájának vagy Nemzetek Európa-kupájának nevezett első két kiírást is. Összesen tíz ország nyerte már el a trófeát, köztük két, ma már nem létező államalakulat, a Szovjetunió (1960) és Csehszlovákia (1976) is. Egyedül a Nationalelf és a spanyol csapat tudott három különböző évtizedben elsőséget szerezni, a franciákat 2016 nyarán elütötte ettől a portugál válogatott.

Mindössze egy Európa-bajnok válogatott tudta megvédeni a címét (2012-ben a spanyol együttes), ezért talán első gondolatra nehéz egy válogatott nagyobb korszakáról beszélni.,

Ám nem csupán a győzelmeket, győzteseket nézve nagyon is érdekes a kép.

Az első sorozatot a szovjet válogatott nyerte meg, s bár keveset emlegetett tény, a Szbornaja volt az első négy kiírás legeredményesebbje. Az egyedüli válogatott, amelyik 1960-ban, 1964-ben, 1968-ban és 1972-ben is bejutott a legjobb négybe. Szereplésének akadt még egy különlegessége: az első négy kiírásban – egyetlen, 1967-es bécsi csoportselejtezőtől eltekintve – 1972 nyaráig csak az aktuális rendezőtől kapott ki: 1964-ben a spanyoloktól, 1968-ban valójában senkitől, hiszen pénzfeldobással esett ki a rendező olaszok elleni elődöntőben. A sorozatot 1972-ben az NSZK elleni 0-3 zárta le.

Kapaszkodjunk bele ebbe az utolsó mérkőzésbe: a brüsszeli találkozó új korszakot nyitott, a nyugatnémet válogatottét. Nyilván nem a semmiből kezdődött, hiszen Helmut Schön csapata 1966-ban második, 1970-ben harmadik lett a világbajnokságon, de mégis csak tény, hogy Eb-re 1972-ben jutott ki először. S rögtön meg is nyerte, aztán 1976-ban második lett, Belgrádban elveszítve a csehszlovákok elleni tizenegyespárbajt, majd aztán 1980-ban ismét nyert. Megjegyzendő, hogy a nyolc év alatt szinte teljesen kicserélődött a játékoskeret, egyedül Rainer Bonhofot nevezték be mindháromra, de Olaszországban nem játszott.

Ha már az 1980-as, első nyolccsapatos Eb-vel lezárt időszakról beszélünk, érdemes kiemelni: a három tornán a csehszlovákok (egy arany, egy bronz) és a belgák (egy bronz, egy ezüst) is két érmet szereztek.

A következő tornán, Franciaországban, a Michel Platini köré épített Kékek nyertek, a spanyolok, valamint a portugálok és a dánok előtt. (1984-től kezdve nem játszották le a bronzmérkőzést.) Négy évvel később újabb négy csapat jutott az elődöntőbe: a hollandok győztek a szovjetek előtt, harmadik lett a nyugatnémet és az olasz legénység.

A Squadra Azzurra sokkal inkább világbajnoki sikerei kapcsán kap gyakori említést, de tény, hogy az 1968-as győzelem után 1980-ban negyedik, 1988-ban holtversenyben harmadik lett. Jellemzően világbajnoki sikerei után (1970: ezüst, 1982: arany) elrontotta a következő Eb-t. A nyugatnémetek 1968 előtt indultak először, akkor rontottak, de 1972 és 1996 között – a franciaországi tornát kivéve – mindig bejutottak a legjobb négybe, sőt, a hét tornából ötször döntőt játszottak!

Az Oranje számára az 1976-os és az 1992-es harmadik hely csalódást jelentett, ugyanakkor 1988-ban nyerni tudott, a holland futball legnagyobb sikerét elérve. Érdekes, hogy 1972 és 2004 között (1984 és 1996 kivételével) mindig vagy a belga, vagy a holland válogatott befért az első négybe. Különösen figyelemre méltó volt a hollandok szériája 1988-tól: egymást követő öt tornából négyszer is legalább az elődöntőbe jutottak, ebben az időszakban, mindössze egyszer estek ki valóban vereséget szenvedve, további három alkalommal tizenegyespárbajban buktak el.

Az utolsó nagy korszak a spanyoloké volt, ők az Eb-történelem eddigi egyetlen ismétlői, címvédői. A Vörös, a La Roja 2008-ban és 2012-ben Európa-bajnok lett, közben 2010-ben világbajnoki címet szerzett.

Az eddigi tornák összesített táblázata (zárójelben a részvételek száma):

1. Németország (12)	49	26	2	11	72-48	90
2. Franciaország (9)	39	20	9	10	62-44	69
3. Spanyolország (10)	40	19	11	10	55-36	68
4. Olaszország (9)	38	16	16	6	39-27	64
5. Portugália (7)	35	18	9	8	49-31	63
6. Hollandia (9)	35	17	8	10	57-37	59
7. Csehország (9)	32	13	6	13	42-43	45
8. Oroszország (11)	33	12	7	14	38-45	43
9. Anglia (9)	31	10	11	10	40-35	41
10. Horvátország (5)	18	8	5	5	23-20	29
11. Dánia (8)	27	7	6	14	30-43	27
12. Belgium (5)	17	7	2	8	22-25	23
13. Svédország (6)	20	5	6	9	25-24	21
14. Görögország (4)	16	5	3	8	14-20	18
15. Törökország (4)	15	4	2	9	13-22	14
16. Wales (1)	6	4	–	2	10-6	12
17. Lengyelország (3)	11	2	6	3	7-9	12
18. Svájc (4)	13	2	5	6	8-15	11
19. Jugoszlávia (5)	14	3	2	9	22-39	11
20. Izland (1)	5	2	2	1	8-9	8
21. Magyarország (3)	8	2	2	4	11-14	8
22. Románia (5)	16	1	5	10	10-21	8
23. Írország (3)	10	2	2	6	6-17	8
24. Skócia (2)	6	2	1	3	4-5	7
25. Norvégia (1)	3	1	1	1	1-1	4
26. Szlovákia (1)	4	1	1	2	3-6	4
27. Bulgária (2)	6	1	1	4	4-13	4
28. Észak-Írország (1)	4	1	–	3	2-3	3
29. Albánia (1)	3	1	–	2	1-3	3
30. Ukrajna (2)	6	1	–	5	2-9	3
31. Szlovénia (1)	3	–	2	1	4-5	2
32. Ausztria (2)	6	–	2	4	2-7	2
33. Lettország (1)	3	–	1	2	1-5	1

A táblázatban a győzelem három pontot ér. A hosszabbításban szerzett győzelemért szintén három pont jár, míg a büntetőpárbajban eldőlt meccseken egy pontot kapott mindkét csapat. A Szovjetunió eredménysora Oroszországnál, Csehszlovákiáé Csehországnál.