Hétfőn tele lettek a sportoldalak Király Gábor, a magyar labdarúgó-válogatott korszakos, legendás „mackós” kapusa válogatottól történt visszavonulásának 10 éves évfordulójával. Azóta számos kapust „elhasznált” a nemzeti együttes, pedig alig telt el feleannyi idő a visszavonulás óta, mint amennyit „Pijaman” a gólvonalon állt. Minden idők legtöbb válogatottságot megért kapusa pedig ma már a pálya széléről segít.
A történet csak röviden, mert most az elmúlt tíz év állna a középpontban: 1998-ban Bicskei Bertalan szövetségi kapitányra várt a feladat, hogy a Csank János-korszakot lezáró, jugoszlávok elleni, katasztrofális vb-pótselejtezők után (összesítésben: 1-12) új életet leheljen a nemzeti együttesbe, így a közönség sok új arcot és nevet is megismert. Az új kapitányi éra első összecsapásán, Ausztria ellen idegenben a magyarok összeállítása egy szürke mackónadrágos ifjú nevével kezdődött, aki azzal kezdte válogatott pályafutását, hogy lazán kivédte az osztrákok akkori legnagyobb sztárja, a Bundesligában vitézkedő Toni Polster tizenegyesét, a magyar csapat pedig 3-2-re, teljesen váratlanul győzött is. Király Gábor az ezt követő 18 esztendőben még 107-szer ölthette magára a címeres mezt, mindössze eggyel kevesebbszer, mint az abszolút magyar válogatottsági csúcsot tartó, a nemzeti csapattól azóta már szintén visszavonult, de a Debrecenben sokadvirágzását élő Dzsudzsák Balázs (109 válogatottság). Király Gáborra a következő években fényes Bundesliga-karrier várt, Dárdai Pálhoz hasonlóan klublegenda lett a Herthánál, majd Angliában is szerencsét próbálhatott, a nemzeti együttesből pedig néhány időszakot kivéve nélkülözhetetlen volt, kapitányként még Dárdai Pál és Bernd Storck is hozzá nyúlt vissza, amikor baj volt vagy igazán nagy rutinra volt szükség – például a 2016-os Európa-bajnokságon, amelyen 30 év szünet után először szerepelt világversenyen a nemzeti tizenegy.
2016-ban tehát új korszak kezdődött, Bernd Storck, Georges Leekens és Marco Rossi is – hozzájuk hasonlóan a pár összecsapáson meccselő Szélesi Zoltán és Cosimo Inguscio – már új hálóőrben kellett, hogy gondolkodjon, nem a 40-en túli Királyban.
Lássuk tíz év kapustermését!
GULÁCSI PÉTER Bernd Storcknak 2016. november 15. után csaknem négy hónapja volt kitalálni a megoldást, az akkoriban nemzetközi szinten nem túlságosan sokat érő magyar klubfutballtól „biztonságos távolságban lévő” Gulácsi Péterre esett a választása, aki a Liverpool kötelékében vált felnőtté, majd alsóbb angliai osztályokban próbálkozhatott, mígnem az U20-as vb-bronzérmes kapus be nem került a Red Bull kötelékeibe, ahol előbb két évet végigvédett az osztrák sztárcsapat Salzburgban, majd „osztályt” váltva Lipcséig jutott – az RB Leipzig története első BL-meccsén vele kezdődött a játékosnévsor –, ott 283 összecsapásig, idén innen igazolt a spanyol élvonalbeli Villarrealba, így 36 esztendősen még mindig a legmagasabb szinten futballozhat. Jegyezzük meg: Gulácsi Péter 2020-ban BL-elődöntőt játszott a Covid-zárlat idején, Willi Orbánnal ők jutottak eddig a legmagasabbra a klubok „királykategóriájában”.
A válogatottban három bekapott portugáliai góllal debütált 2017-ben, címeres mezben utoljára 2024-ben szerepelt, akkor ugyanis lemondta a válogatottságot, hogy több ideje legyen feleségére és gyermekeire. 58-szor volt válogatott. A személyes döntésből történt elvesztésével túl nagy gond azért nem állt elő, mivel árnyékában mindig ott volt a pécsi nevelésű, válogatott kapussá a Ferencvárosnál vált Dibusz Dénes.
DIBUSZ DÉNES a Ferencvárosnál már korszakos kapus, a válogatottnál már aligha lesz az, de általános vélemény szerint egyszerűen nem kapott akkor megfelelő mennyiségű bizalmat, amikor Gulácsi Péter már nem a régi fényében tündökölt. Ők ketten egyébként közel egyidősek, de Dibusznak ki kellett várnia a sorát, kiküzdenie a bizalmat – 2022-től Gulácsi Péter sérülését követően első számú kapusként számított rá Marco Rossi. Noha Dárdai Pálnál már debütált 2014-ben, sem a 2016-os, sem a Covid miatt 2021-re csúsztatott, sem a 2024-es Eb-n nem ő állt a kapuban, mire pedig fix kapus lett, már jöttek is a fiatalok. 11 év alatt így is termett neki 47 szereplés címeres szerelésben, de világversenyen már aligha véd, jelenleg 35 éves, minden energiájával azon lehet, hogy elérje a 400 hivatalos mérkőzést a Fradiban, amiben az Európa-liga is jó segítség. Király Gáborhoz hasonlóan egy svédek elleni meccsen védhetett utoljára.
TÓTH BALÁZS Marco Rossi felfedezettjének számít. Az utánpótlásban ugyanúgy Azerbajdzsán ellen debütált, mint a felnőtteknél, utóbbira tavaly került sor, már érett kapuskorban, 27 évesen. Akkoriban egyébként nem élte valami nagy formáját a Rossi-csapat, a két török és a svéd évnyitó meccseken 8 gólt kapott, és csak egyet volt képes szerezni. Az angol másodosztályú Blackburn Rovers hálóérőnek debütáló mérkőzésén aztán megtört a jég, és bár a kapust az 58. percben Szappanos Péterre cserélte a kapitány, így is összejött egy nyögvenyelős siker Bakuban (1-2). 12 mérkőzésnél jár, de életkorából kifolyólag csak akkor döntheti meg Király Gábor csúcsát, ha
- a következő tíz évben elkerülik a sérülések,
- a szövetségi kapitány folyamatosan bízik benne,
- a válogatott pedig rendszeresen kijut világversenyekre és
- nem mondja le a válogatottságot.
A csillagok különleges együttállása volna.
EPIZODISTÁK Az elmúlt tíz évben egy-egy találkozón védett kapusok is próbáltak lendíteni a nemzeti együttes szekerén.
A 35 éves Kovácsik Ádám a Fehérvár alkalmazottjaként léphetett pályára a nemzeti csapatban, de nem fog rá jó szájízzel emlékezni: 2017. november 9-én 2-1-re kikapott a válogatott Luxemburgban, felkészülési mérkőzésen. Szélesi Zoltán ült akkor a padon, őt húzta elő az MLSZ, miután Bernd Storcknak nem volt maradása. Kovácsik egyébként a padról nézte végig a Gulácsi-parádét a 2010-es U20-as világbajnokságon.
Ugyanehhez a generációhoz tartozik Szappanos Péter, aki a válogatott háza tájáról származó egybehangzó vélemények szerint kiváló csapatember, mindig a keret rendelkezésére állt a Rossi-korszakban, akkor is, ha világos volt számára, hogy csak harmadik számú kapus lehet Gulácsi Péter és Dibusz Dénes mögött. Kétszer így is pályára léphetett: egy alkalommal Tóth Balázs cseréjeként Azerbajdzsánban, egyszer pedig egy Finnország elleni mérkőzésen idén – jutalmul sok éves szolgálataiért –, de papíron háromszoros válogatott, mert Rossi 2022-ben a 92. percben becserélte Dibusz Dénes helyére, közvetlenül a lefújás előtt.
Van a fent nevezetteken kívül két további kapustehetség, akik egyike viszont tényleg korszakos kapussá válhat, de ez szintén a már szóba hozott csillagegyüttállás kérdése: Yaakobishvili Áronról és Pécsi Árminról van szó. Könnyen előfordulhat, hogy mindketten Európa-hírű kapusok lesznek, de egyikük annyira bevédi majd magát a nemzeti együttesbe, hogy a másikukra akár sor sem kerül. Meglátjuk; mindenesetre előbbi a finnek idei 2-1-es legyőzésében kulcsszerepet vállalt, miután Szappanos Péter után „hideg kézzel” állt be. A Barcelona tulajdona, de az Almeríánál játszik kölcsönben. Jó hír, hogy így már más válogatottban nem szerepelhet, csak a magyarban, pedig előzőleg lett volna rá lehetősége. Pécsi Ármin szinte ugyanannyi idős, mint Yaakobishvili Áron, és ugyanúgy júniusban kapott egy fél órát, csak épp a Kazahsztán elleni mérkőzésen, amelyet a Rossi-csapat 3-1-re nyert. Pécsit a Liverpool „birtokolja”, de az osztrák első osztályba delegálták erre az idényre. Most is kerettag, ha valami baja lesz Tóth Balázsnak, vagy ő vagy Gundel-Takács Bence (ZTE) váltja Észak-Írország ellen kedden, a mérkőzés a Nemzetek Ligája A-divíziójába jutásról szól.





