"Én minden egyes világbajnokságon azt éreztem, hogy meg tudjuk csinálni. Volt, hogy kicsi hiányzott, egy tus, volt, hogy messze voltunk a döntőtől is, hogy megvertek minket a döntőben, hogy bronzérmesek lettünk. Az utóbbi hat évben rendre a legjobbak között végeztünk, és én biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb ki kell jönnie a lépésnek, lesz majd olyan nap, amikor Szatyi is, Csanád is meg én is jól vívunk, és ez elég lesz. Örülök, hogy ki tudtuk várni, hogy ez összejöjjön" - nyilatkozott az MTI-nek a háromszoros olimpiai bajnok.

Csütörtökön, amikor a törökök elleni nyolcaddöntőt csak nagy küzdelemben tudták megnyerni, azt mondta, a kétnapos lebonyolításban az a lényeg, hogy az első napot "túléljék".

"Tegnap este a vacsora után keretedzőnk, Decsi András kihívott minket és elmondta, hogy az a teljesítmény, amit a törökök ellen nyújtottunk biztosan nem lesz elég már a japánok ellen sem. Azt mondta, határozottnak kell lennünk, meg kell mernünk csinálni az akciókat, dominálni kell, és hogy higgyük el, mi jobb csapat vagyunk mindenkinél, ezt pedig érvényesíteni fogjuk a mai folyamán. És mi ezt elhittük" - folytatta.

Az ezt megelőzően sorozatban négyszer vb-győztes dél-koreaiak elleni döntőre rátérve elárulta: azt kérte a társaitól, ne azzal foglalkozzanak, hány döntőt vívtak a riválissal, és hogy azok hogyan alakultak, hanem hogy vívjanak ugyanúgy, mint a japánok elleni negyeddöntőben, melyet délelőtt húsz tus különbséggel nyertek meg.

"Mert ezek a dél-koreai srácok lehet, hogy gyorsabbak, kicsit taktikusabbak és technikailag is képzettek, de ha mi úgy vívunk, hogy érvényesítjük az akaratunkat, mi "hívjuk meg" az ellenfeleket a mi parádjainkra, a mi ritmusunkban, a saját készletünket használva vívunk, nem pedig rájuk reagálunk és belemegyünk az ő játékaikba, akkor képesek vagyunk megverni őket."

A döntő utolsó előtti asszójában Szatmári András előbb kapott három találatot, aztán fordított, majd következett Szilágyi, aki 45-42-vel zárta le a mérkőzést.

"Szerintem látható volt, mennyire boldogan éltem meg azt a pillanatot, amikor sikerült beadnom az utolsó találatot. De amikor Szatyi visszajött, már azt majdnem megkönnyeztem, majdnem meghatódtam, pedig volt hátra még egy asszóm. Attól, hogy ennyire tudjuk tartani a ritmust, ennyire ott tudtunk lenni fejben."

Az előző napokban gyengébb formát mutató Szatmári elismerte, hogy bár már csütörtökön is próbált úgy teljesíteni, ahogy tud, akkor még nem sikerült.

"Keresem én is, hogyan sikerült így átlendülnöm. Nyilván nagyon sokan támogattak otthonról és szurkoltak nekem, és hazudnék ha azt mondanám, hogy ez nem segített. Ettől függetlenül nagyon nehéz volt nekem mentálisan az elmúlt másfél-két nap.

Azt gondolom, ha mindig így vívnék, minden csapatversenyt megnyernénk. A legjobbkor vívtam talán a legjobban" - mondta Szatmári,

aki felidézte, hogy a japánok elleni első asszója nehézkesen indult, de aztán megérezte, hogy nyugodtan, bátran és önbizalommal telve vívhat. "Azt gondolom, hogy ez hiányzott az elmúlt napokban".

A döntőben az utolsó asszójában három találattal elment az ellenfele, de Szatmári tudott fordítani.

"Csak az volt bennem, hogy tusokat adjak, egyet, kettőt, hármat, Tudtam azt, hogy utána Áron jön, és meg fogja tudni fordítani bárhonnan. Vicces volt, mert azt mondta, már azon gondolkodott, amikor kezdett elmenni a dél-koreai, hogy fog majd úgy nyilatkozni, hogy megint másodikak lettünk. Nekem ez egyáltalán nem volt a fejemben, tényleg tusról tusra próbáltam koncentrálni, ez nagyon jól sikerült és sikerült megfordítani az asszót."

Gémesi Csanád kiemelte, hogy Szatmári András klasszis vívó, egyéni világbajnok, világbajnoki ezüstérmes.

"Annyit kellett csak neki mondani, hogy amit ő tud, az ennél több. Nem vigasztaltuk, biztattuk őt. Mert ami benne van, azt ki kellett valahogy hoznia magából, és végül ki is tudta."

A győzelemről az MTI-nek úgy nyilatkozott, minden világbajnokságra úgy készültek fel, hogy meg fogják verni a dél-koreaiakat.

"Azt gondolom, hogy most összeállt, mindig akadt olyan, aki a hátára vette a csapatot, aki nehéz helyzetben beadta azokat a tusokat, amelyekre szükség volt. Ez jelentette a különbséget."

A negyvenéves Decsi Tamás, aki Szilágyihoz hasonlóan tagja volt a legutóbb, 2007-ben vb-győztes kardcsapatnak, azzal kezdte, hogy nagy szerelmese a kardvívásnak, nagyon szereti, ez az, ami még mindig a páston tartja.

"Született nyolc évvel ezelőtt, egy olyan kardválogatott, amely a világ egyik legjobb csapata, ennek a része lenni fantasztikus dolog. Igyekszem én is mindig hozzátenni, amit éppen kell, elvégezni a rám rótt feladatot. Ma szerencsére nem kellett kisegíteni a fiúkat, mert fantasztikusan harcoltak" - vélekedett.

Nagyon fontosnak, mérföldkőnek nevezte minden versenyző életében, ha felnőtt világbajnokságot nyer, már csak azért is, mert ez nem gyakran adatik meg.

"Ezt jelzi az is, hogy én a felnőtt válogatottban harcolok huszonhárom éve, és ez volt a második alkalom. Azért ezt nem osztogatják minden évben. Nagyon megérdemelte ez az együttes, hogy az Európa-bajnoki címek és a sok vb-érem után végre egy vb-aranyérmet tudott nyerni."