Két és fél év, 2019 áprilisa után rendezték meg ismét a viadalt, amelynek ez volt a 118. kiírása. A 257,7 kilométeres táv 30, összesen 55 kilométer hosszú kockaköves szektort foglalt magában. Ezeket nehezítette a szokásos áprilisi időponthoz képest rosszabb idő: rengeteg bukás volt az eső áztatta, csúszós talajon, az aszfaltos és macskaköves részeken is állt helyenként a sáros víz, a néha befújó szél pedig még kaotikusabbá tette a viadalt, a kerékpárosok mellett több kísérő motoros is bukott.

A rendkívül nehéz körülmények között megrendezett Párizs–Roubaix országúti kerékpáros egynapos klasszikust végül Sonny Colbrelli nyerte. A 31 esztendős olasz kiválóság pályafutása során először diadalmaskodott Monumentumon.

Hivatalosan 96-an értek célba, de volt még tíz versenyző, akik időlimiten túl, de eljutottak a velodrome-ig. Mások mellett a korábbi győztes Niki Terpstra, Macej Bodnar és Dylan van Baarle is elküszködte magát a célig. Legutolsóként a belga Tom Paquot érkezett meg (a vele készített bővébb élménybeszámoló itt olvasható) – írja az Eurosport, amely csokorba szedett néhány pokoli történet az esős Roubaix-ról.

„Majdnem 150 kilométert egyedül kellett letekernem” – fogalmazott a 22 éves fiatal belga, hozzátéve, hogy legalább harmincszor gondolta arra, hogy feladja, de a közönség valahogy mindig „továbblökdöste”. „Az utolsó 5 kilométeren többet sírtam, mint az elmúlt két évben összesen. Ezek örömkönnyek voltak, annak szóltak, hogy megcsináltam” – mondta Tom Paquot.

„Nem éreztem jól magam, jött fel az epe és hánynom kellett” – mesélte Nils Eekhoff, aki 2017-ben győzött az U23-asok között. „Most elszalasztott lehetőségnek érzem a dolgot” – tette hozzá a holland kerékpáros, akinek ráadásul később hasmenése is volt, mégis, a 46. helyezését inkább csalódásként élte meg.

Van Avermaet is emésztési gondokkal küzdött, ő is többször hányt menet közben, de az esélyeit az is megpecsételte, hogy Max Walscheid bukott előtte, ami után ő maga is elesett. „Ha ez nincs, előrébb lettem volna […]. Többször hánytam, és a végére már szinte semmi energiám nem maradt” – idézte föl a belga.

A befutó:

A szintén belga Yves Lampaert úgy nyilatkozott, úgy érezte, ő volt a legerősebb a mezőnyben, de valószínűleg Gianni Moscon sem érezte magát éppen gyengének. Úgy tűnt, az olasz meg is nyerheti a versenyt, a sors azonban közbeszólt. Pont akkor kapott defektet, amikor a dolgok eldőlni látszottak a javára. Másfél perces előnye volt, ami előbb a felére csökkent, majd egy bukás következtében teljesen elolvadt. Végül a negyedik helyen zárt, Lampaert pedig eggyel mögötte.

Itt pedig arról látható külső és belső felvétel, ahogy egy közvetítő motoros elesik a nagy sárban.

Ugyan nem jutott el a velodrome-ig, de Kévin Van Melsen története se semmi. Nem akármilyen balszerencse sorozat az övé sem. „Buktam, volt két defektem és egy törött nyergem. Negyven kilométerrel a cél előtt nem volt senki, aki segítsen nekem. Így aztán megtettem két kilométert futva. Csalódott vagyok, de ez van” – fogalmazott.

2011 után ismét volt magyar induló

Peák Barnabás is ott volt a mezőnyben, személyében Szeghalmi Bálint 2011-es indulása után volt újra magyar résztvevője az Észak Poklaként is ismert észak-franciaországi versenynek. A BikeExchange 22 esztendős magyar bringása a tavalyi Liege-Bastogne-Liege után másodszor indult az öt legnagyobb egynapos viadal, a Monumentumok egyikén.