A Sports Illustrated honlapja, az si.com egyenesen Neil Armstrong, illetve a holdraszállás emlékét idézte meg, az első a holdra lépő asztronauta mondta: „Kis lépés nekem, nagy lépés az emberiség történetében.” Mint az amerikai portál is írja, Marsch bizonyos szempontból csak kicsit lép, hiszen ugyanazok lesznek a főnökei ugyanannál a cégnél, szinte ugyanazt (vagy legalábbis nagyon hasonló) emblémát visel majd a melegítőjén, hasonló stílusban fogja játszatni a csapatát, s még egy új nyelvet sem kell megtanulnia.

Ugyanakkor óriási jelentőségű az ő szerződtetése az Egyesült Államok labdarúgóedzői számára. Futballisták tulajdonképpen már három évtizede szerződtek európai csapatokhoz, különösen a Premier League-ben és a Bundesligában bukkantak fel nagy számban. Ám az elmúlt egy-két év változást hozott abban a tekintetben, hogy immár Európa vezető klubjaiban is felbukkannak a „jenkik”. Csak néhány nevet kiragadva:

• Christian Pulisic a Chelsea,
• Sergiño Dest a Barcelona,
• Zack Steffen a Manchester City,
• Tyler Adams az RB Leipzig,
• WestonMcKennie a Juventus

játékosa.

Ugyanakkor az edzői fronton alig-alig dolgoztak amerikaiak a legerősebb öt bajnokságban.

• 2016 őszén, amikor a Swansea Citynek amerikai tulajdonosai voltak, Bob Bradley, a korábbi szövetségi kapitány került a csapat élére, de csak tizenegy mérkőzés jutott neki. Rajta kívül még két amerikai kapott lehetőséget, de mindketten a német futball neveltjei.
• A frankfurti születésű David Wagner (Huddersfield Town, Schalke 04) soha nem is élt az Egyesült Államokban, míg
• Pellegrino Matarazzo, bár New Jersey-ben nőtt fel, szinte a teljes játékos-pályafutását Németországban töltötte, a német edzőképzés nevelése.

Jesse Marsch ugyanakkor az Egyesült Államokban „tanulta” a futballt. A teljes profi pályafutását a Major League Soccerben, az MLS-ben töltötte, a D.C. United, a Chicago Fire és a Chivas USA színeiben 14 idényt töltött. Ott volt a legsikeresebb, ahol a legkevesebbet játszott: két bajnoki címet nyert a washingtoniakkal. Kétszer játszott az amerikai válogatottban is.

Edzői pályafutását a nemzeti tizenegynél éppen korábbi edzője, Bob Bradley szárnyai alatt kezdte, majd a Montreal Impactnél dolgozott. 2015 januárjában csatlakozott a Red Bull családhoz, a New York-i csapattal olyan sikeresen dolgozott, hogy az Év edzőjének választották az MLS-ben. 2018 júliusáig töltötte be a posztot, a klubtörténet legjobb győzelmi mutatójával költözött át Európába.

Az RB… Leipzighez. Először ugyanis Lipcsében dolgozott, mégpedig Ralf Rangnick segítőjeként. Jó idényt futott a csapat, harmadik lett a bajnokságban, bejutott a Német Kupa döntőjébe. A cégcsoporton belül a legfontosabb futballszakembernek számító Rangnick nagyon elégedett volt vele,

Marschnak előrelépést jelentett, hogy két éve nyáron átvehette, immár vezetőedzőként az osztrák bajnokcsapatot.

Két idényben dolgozott az RB Salzburg élén, az elsőben duplázott, s a másodikban is jó esélye van erre. A kupadöntőt szombaton játssza csapata a LASK ellen, a bajnokságban hat pont az előnye, négy fordulóval a zárás előtt.

Amikor tizenöt évesen a serdülő csapatával az Anfield Roadon járt, olyan hatással volt rá az akkori menők, Peter Beardsley és John Barnes játéka, hogy a meccs után eltett néhány szálat a gyepből, örök emléknek. Akkor nem gondolta, ami a nyártól valóság: Európa egyik legerősebb klubcsapatatát dirigálhatja majd.