Az argentin napilap, a Clarín röpítette világgá a szomorú hírt: életének 61. évében elhunyt Diego Armando Maradona, akit a XX. század legjobb futballistájának választottak. Szívrohamot kapott a Buenos Aireshez tartozó Tigre városában.
Alberto Fernández argentin köztársasági elnök háromnapos nemzeti gyász hirdetett.
Maradona hosszú évek óta komoly egészségi problémákkal küzdött, a hónap elején, mindössze néhány nappal 60. születésnapját követően depresszió miatt került be egy magánklinikára, ahol vérszegénységet és kiszáradást is megállapítottak nála. Akkor azt közölték, hogy háromnapos hidratálásra van szüksége, de nincs vészhelyzetben és bármikor elhagyhatja a kórházat, ám nem sokkal ezt követően koponyaűri vérzés miatt meg kellett operálni.
A beavatkozást követően saját orvosa napokig nem engedélyezte neki a kórház elhagyását, mert alkoholfüggősége miatt súlyos elvonási tünetek jelentkeztek nála. Egy másik orvos, Alfredo Cahe pedig kijelentette, hogy Maradonának gyógykezelésre van szüksége, hogy abbahagyja az alkoholfogyasztást, mert az egész családja egyetért abban, hogy jelenleg kezelhetetlen, ráadásul problémái vannak a májával, a szívével és az érrendszerével.
A műtét után nyolc nappal engedték haza, erről videós beszámolók is születtek, ügyvédje, Matias Morla pedig arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy Maradona az idősebb lányához közeli házban folytatja felépülését és a továbbiakban is kezelést kap majd alkoholfüggősége miatt.
Diego Armando Maradona Villa Fioritóban (Lanús) született 1960. október 30-án. Klubja a Los Cebollitas (1969–1974), az Argentinos Juniors (1974–1981), a Boca Juniors (1981–1982), az FC Barcelona (1982–1984), az SSC Napoli (1984–1991) a Sevilla FC (1992 október–1993), a Newell’s Old Boys (1993), és a Boca Juniors (1995–1997) voltak. Közben eltiultás alatt állt 1991. március 24.–1992. június 24., valamint 994. június 31.–1995. szeptember 30. között.
Az argentin válogatottban 91 mérkőzésen 34 gólt szerzett, (1977. február 27-én a magyarok ellen mutatkozott be, az 1994. június 24-i, nigériaiak elleni világbajnoki mérkőzés jelentette az utolsót.
Legnagyobb sikerei: argentin bajnok (1981 Metropolitan), Spanyol Kupa-győztes (1983), spanyol Ligakupa-győztes (1983), spanyol Szuperkupa-győztes (1983), olasz bajnok (1987, 1990), Olasz Kupa-győztes (1987), UEFA-kupa győztes (1989), olasz Szuperkupa-győztes (1991), ifjúsági világbajnok (1979), világbajnok (1986), vb-ezüstérmes (1990), az Artemio Franchi-kupa győztese (1993), argentin gólkirály (1978 Metropolitano, 1979 Metropolitano, 1979 Nacional, 1980 Metropolitano,1980 Nacional), olasz gólkirály (1988). Dél-Amerika legjobb játékosa (1979, 1980, 1986, 1989, 1990), minden idők legjobb argentin játékosa az AFA választása alapján (1993), a világbajnokság legjobb játékosa (1986), az Évszázad legjobb játékosa a FIFA internetes szavazása alapján (2000)
Legnagyobb edzői sikereként irányította hazája válogatottját, például a 2010-es, dél-afrikai világbajnokságon.