„Beszélgettünk Tibivel már október tájékán. Aztán decemberben, majd márciusban is nógatott, hogy szép fokozatosan, a szezon végétől, legkésőbb júliustól kezdjem el átvenni tőle a feladatot, fokozatosan járjak le, ismerjem meg az egészet. Az UVSE-t. Amit most úgy kellene továbbvinnem, ahogy ő tette. Ami képtelenség… Sokkolt és összetört, ami ma megtörtént…” – mondta a 24.hu megkeresésére Vincze Balázs, akit azután nevezett ki az UVSE, hogy Benedek Tibor a tavasszal bejelentette, visszavonul minden vízilabdával kapcsolatos tevékenységétől.

Vincze Balázs 1989-től hosszú éveken át csapattársa volt a csütörtökön elhunyt Benedek Tibornak Újpesten, valamint a válogatottban is, nyertek együtt bajnoki címet, BEK-et, Európa-bajnokságot.

„Az újpesti edzések után sokszor sokan ottmaradtunk túlórázni, annak a csapatnak ez volt az egyik erénye. Néha persze csak ketten. Összegyűjtöttük a labdákat, majd újra beugrottunk a medencébe. Kapus nélkül olykor csak úgy dobáltunk egymásnak, keresztbe vagy hosszában a medencében, máskor beindult, és adtam a passzt. Ahány labda volt, annyiszor. Amikor elfogyott, megint összegyűjtöttük a labdákat és újra dobtam az összeset, Tibi érkezett és lőtt, majd újra és újra, hatszor, nyolcszor egymás után megismételtük a gyakorlatsort. Fontos bajnoki és kupameccseken, a BL-ben és a válogatottban is előjöttek ugyanezek a szituációk. Az automatizmusok. És hiába a nagy tét, az ezerszer begyakorolt mozdulatsornak köszönhetően szinte csukott szemmel tudtam, hol kéri a labdát, hova, milyen ütemben kell passzoljak élesben, hogy Tibi egyetlen mozdulattal kapuba bombázzon” – idézte fel.

„Felfoghatatlan, hogy egy ilyen tiszta szívű ember hogy kaphatott ilyen rövid életutat. Tegnap elment Kárpáti Gyuri, az első aranygeneráció utolsó harcosa. Ma a harmadik vízilabda aranygeneráció első embere. Az 1964-es és a 2000-es olimpiai aranya között 36 év telt el. Most meg egyetlen nap.. Hogy lehet ez? Nem lehet felfogni, elfogadni, ami Tibivel történt” – tette hozzá Vincze Balázs.