Az 50 év, 50 meccs-sorozat előző részeit itt olvashatják!

Elképesztő mérkőzésen nyerte meg a Bajnokok Ligáját 1999 májusában a Manchester United! A „Vörös Ördögök” ezzel olyan sikert értek el – ugyanazon a tavaszon megnyerték a bajnokcsapatok tornáját, valamint a hazai bajnokságot és az FA-kupát –, amilyenre korában egyetlen angol csapat sem volt képes. Brit igen: a Celtic 1967-ben.

Nyilván nem a barcelonai finálé volt 1999 egyetlen emlékezetes meccse (a brazilok nagyszerű meneteléssel nyerték meg a Copa Américát, a döntőben 3-0-ra verték az uruguayiakat, mint ahogyan akadtak remek mérkőzések a BL addigi tavaszi szakaszában is), ám a Camp Nouban látott hajrá mindent felülírt.

Messziről indult a csúcsra Sir Alex alakulata: 1998 tavaszán nem tudott semmit sem megnyerni, sőt, a BL-ben selejtezőre kényszerült. A Főnök (vagyis Gaffer, ahogyan a klubon belül nevezték) rájött arra, hogy bár csapata nagy erősségét jelentik a saját nevelésű játékosok, vagyis Fergie fiókái (Fergie’s Fledglings), „kívülről” is meg kell erősíteni a keretet. A Manchester United ezért az idény előtt megszerezte Jesper Blomqvistot (Parma), Jaap Stamot (PSV), akit a 10,75 millió fontos vételár a világ legdrágább védőjévé emelt. Érkezett még az Aston Villától Dwight Yorke – ma már az elköltött 27,75 millió font egy játékosért sem számítana kiugró tételnek ezen a szinten, bő húsz évvel ezelőtt ellenben óriási összeget jelentett

Az erősítések ellenére a United rosszul kezdte a szezont, nagyon kikapott az Arsenaltól a Charity Shieldért vívott idénynyitón, majd botladozott a bajnokságban és az európai porondon is. A vitathatatlanul kulcsembernek számító David Beckhamet nagyon zavarta, hogy szinte minden idegenbeli mérkőzésen tüntetnek ellene az argentinok elleni kiállítása miatt. Csak nehezítette a helyzetet, hogy a vezetőség igent mondott Rupert Murdoch vételi ajánlatára, s közölte, a 623,5 millió fontos ajánlat visszautasíthatatlan, ennyiért hajlandó eladni a klubot. Végül semmi nem lett a tranzakcióból, de biztosan nem a szurkolók folyamatos tiltakozása miatt. Viszont lassan kezdtek jóra fordulni a dolgok. Magára talált a csapat, amely továbblépett a Bayern Münchennel, a Barcelonával és a Brøndbyvel közös BL-csoportból, s miután a pocsék augusztusi kezdés után a következő 18 mérkőzéséből csak kettőt veszített el, úgy festett, minden jól alakul. Korai volt az öröm. Decemberben csak vergődött a társaság, nyolc mérkőzéséből csupán egyet nyert meg.

Szerencséjére az új esztendő egyben új formát is hozott. Egyszer csak megint elkezdett nyerni a United, s a Charlton Athletic elleni idegenbeli 1-0-val a Premier League tabellájának élére ugrott. Február 6-án a Nottingham Forest ellen a Man United 8-1-es diadallal tisztelgett az 1958-as müncheni tragédia áldozatainak emléke előtt. Bár az Arsenal elleni nagy rangadón csak döntetlent játszottak, úgy vágtak neki a szeszélyes áprilisnak, hogy előtte tizenhét mérkőzésükből, három döntetlen mellett tizennégyet megnyertek. Utána mindhárom fontos sorozatban jött egy-egy döntetlen a Wimbledon, a Juventus és az Arsenal ellen, de aztán a két kupasorozatban továbbjutott a gárda, a bajnokságban pedig tartotta előnyét.

Május elején a szezonban addig a legkeményebb rivális Tottenham Hotspur ellen győzött a csapat az Old Traffordon, bebiztosítva elsőségét a Premier League-ben. Hat nappal később, május 22-én megnyerte a Wembley-ben az FA-kupát is. Már csak egy gyémánt hiányzott a koronára. A Bajnokok Ligája megnyerése.

Barcelonában a 91. percig úgy festett, hogy a Man United el fogja bukni a Bayern elleni finálét. Mario Basler már a hatodik percben megszerezte a vezetést a bajoroknak, egyébként Peter Schmeichel hibájából. Azt követően hiába próbált sebességet váltani az angol gárda, nagyon hiányzott soraiból az eltiltott Paul Scholes és Roy Keane. Alex Ferguson a kényszerű helyzetben felforgatta a középpályássorát, David Beckhamet vitte középre, Ryan Giggset pedig átvezényelte a jobb oldalra. Kezdett Nicky Butt és a svéd Jesper Blomqvist is. Nem vált be az elképzelés, Giggs és Beckham is idegenül mozgott a számára új szerepkörben.

Elöl a két extraklasszis csatár, Dwight Yorke és Andy Cole, aki együtt ötvenhárom gólt szerzett addig a szezonban, szinte még helyzetbe sem tudott kerülni. Nehéz lett volna eldönteni, melyikük aznap a rosszabb.

A Főnök a szünetben megtartotta szokásos „hajszárító” beszédeinek egyikét. („Ott van tőletek két méterre a kupa, tehát elég közel vagytok hozzá. Az ember egyetlen másodperc alatt megteheti ezt az utat. Nektek van rá negyvenöt percetek, de ha így folytatjátok, az is kevés lesz…”) A második félidőben is a németek játszottak fölényben, Mehmet Scholl és Carsten Jancker is eldönthette volna a trófea sorsát. Ottmar Hitzfeld, a Bayern edzője úgy gondolta tíz perccel a rendes játékidő letelte előtt, hogy megengedheti magának azt a luxust, hogy lecseréli búcsúra készülő kulcsemberét, az addig a védelmet irányító Lothar Matthäust. Ahogyan fogyott az idő, a bajorok hívei egyre biztosabbak lettek abban, hogy véget ér az 1976 óta tartó várakozás, ismét kedvenceik nyerik meg a bajnokcsapatok serlegét. Clive Tyldesley, az angol kereskedelmi televízió, az ITV közvetítő riportere kínjában már azon tréfálkozott, hogy rajtuk csak az segíthetne, ha Collina segítője nem két, hanem húszperces hosszabbítást jelezne. Ron Atkinson, a szakkommentátor (1986-ban éppen tőle vette át Alex Ferguson a csapatot) sopánkodott, hogy kevés hosszabbítás lesz, mert alig állt a játék.

Aztán az utolsó percekben olyan történt, ami után a „Vörös Ördögök” hívei már biztosak benne, léteznek csodák.

90.00: Gary Neville nagy bedobásainak egyikére készült. A negyedik bíró, Fiorenzo Treossi abban a pillanatban felmutatta a táblát, amelyről kiderült, három percet játszanak még a csapatok.

90.20: Steffan Effenbergről szögletre pattant a labda.

90.26: Beckham rúgta a szögletet. A világ akkori legjobban beadó játékosa ezúttal is precíz volt, s szerencséjére az előrehúzódó kapuson, Peter Schmeichelen csak kicsit pattant meg a labdája, Dwight Yorke irányába. A trinidadi nem találta el jól a labdát, de a Matthäus helyére beállt Thorsten Fink, eléggé kacska mozdulattal, csak röviden tudott tisztázni.

90.32: A labda Ryan Giggshez került, aki visszalőtte a tizenhatoson belülre.

90.36: A walesi szélső lövése nem volt tökéletes – vagy hát manchesteri szempontból mégis csak az volt. Teddy Sheringham ugyanis azonnal eszmélt, s a kapuba küldte a labdát. A Manchester United kiegyenlített!

90.43: Oliver Kahn „rutinból” lest reklamált, az angolok ünnepeltek.

91.26: Közel egy perc telt el az újrakezdésig.

91.39: A németek megpróbáltak támadni, de a United védelme ezt könnyűszerrel visszaverte.

91.54: Az ellentámadásnál Ole Gunnar Solskjærhez került a labda, de mielőtt bármit kezdhetett volna vele, a ghánai Samuel Kuffour ki tudta rúgni a labdát szögletre.

92.05: Beckham rohant a sarokzászlóhoz, középen mindenki helyezkedett. Schmeichelt kivéve, a kapus már nem bízott abban, hogy érdemes előrevágtatnia.

92.15: Beckham bekanyarította a szögletből a labdát. Teddy Sheringhamet kereste vele. A veterán válogatott csatár jobbra bólintotta a labdát. Talán befért volna a sarokba, de inkább elcsúszott volna a kapufa külső oldalánál. Már nem is érdekes. A norvég Solskjær ugyanis kitépte magát Kuffour laza szorításából, s jobbal a hálóba pofozta a labdát.

92.17: A Manchester United, a mérkőzés folyamán először, kupagyőzelemre állt. A németek leforrázva szédelegtek vagy inkább ültek a pályán, Lothar Matthäus tehetetlen dühében a sírással küszködött a kispadon.

92.20: Schmeichel szaltózott örömében a saját tizenhatosán belül. Talán öntudatlanul, mint ahogyan Grosics Gyula cigánykerekezett 1953 novemberében, a Wembley-ben.

93.26: A Bayern újrakezdte a játékot.

93.36: Pierluigi Collina lefújta a BL-döntőt.

A Manchester United története során másodszor nyerte meg a bajnokcsapatok tornáját, először, amióta Bajnokok Ligájának hívják. Sir Bobby Charlton, aki 1968-ban vezéregyénisége volt Sir Matt Busby BEK-győztes gárdájának, könnyek között mondta: „Azt hiszem, ez meg volt írva valahol. Hogy Sir Matt születésnapján játszottunk, hogy egész évben ilyen sok gólt szereztünk a hajrában, s hogy most is sikerült.”