A korábban a magyar válogatottat és a Herthát is irányító Dárdai Pál Berlinben a családja körében tölti idejét, betartva a szigorú kijárási korlátozásokat. Azt mondta, ha valami hiányzik neki, az maga a futball, most már a tévében sem láthat mérkőzéseket. A Hertha utánpótlásába hamarosan visszatérő sportvezető a Nemzeti Sportnak nyilatkozva kiemelte: nem érti, miért kapta fel úgy a sajtó az ügyet. A történet szerinte sokak előtt ismert: "évről évre hosszabbítottuk meg a szerződésemet az első csapatnál, karácsony környékén egyeztettünk arról, rátegyünk-e még egyet. A beugrásból így lett négy és fél esztendő. A megállapodásunk értelmében ugyanakkor végig biztos volt, ha egyszer ez a fejezet lezárul, lesz számomra visszaút". Ezért aztán nem érti a mostani helyzetet, amiről elmondta: "Nekem meg annyian gratuláltak, mint még soha, a közért előtt is veregették a vállam azzal, hogy mennyire örülnek a visszatérésemnek".
Még nem dőlt el, hol folytatja: az U15-öst, az U16-ost vagy az U17-est veszi át, illetve a másik lehetőség az, hogy utánpótlás-koordinátor lesz.
Kiemelte: sokan nem értik meg, neki nem az az elsődleges, mennyit keresek. Ha van valami jó a jelenlegi helyzetben, az talán az, hogy némelyek rádöbbenhetnek, mennyi minden fontosabb a pénznél. Sőt, néhány más dolognál is – egy történettel illusztrálta, mire gondol.
"Évekkel ezelőtt, amikor az U15-ös csapatot irányítottam, a játékosok szerettek, de a szülők sokáig utáltak. Hogy miért? Mert nem bratyiztam velük. Sosem voltam az a típus, aki ha kap egy karton banánt a zöldséges apukától, játszatja a gyerekét. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az év végére mindent megnyertünk, amit lehetett, öt különböző sorozatban végeztünk az élen, az egyik legrangosabb nemzetközi torna döntőjében a Real Madridot győztük le. Az évzáróra kiderült, nem viszem tovább a csapatot, tartottam hát egy búcsúbeszédet, minden sráchoz külön-külön szóltam. Kik sírtak legjobban? A szülők..."
Azt mondja, már nem motiválja a pénz, és pillanatnyilag nem vágyik élvonalbeli csapat kispadjára sem. "Lehet, egyszer ennek is eljön az ideje, de most az a lényeg, hogy Berlinben legyek minimum két-három évig. Palkó már felnőtt, lassacskán Marci is, de Bence mellett még ott akarok lenni egy ideig."
