Pars Krisztián 18 hónapos eltiltásából 16 már lepergett, ami a Nemzetközi Atlétikai Szövetség és a WADA szabályzata szerint azt jelenti, hogy ezen túl nem kell kerülnie a versenyzőtársait, akkor mehet ki gyakorolni a szombathelyi pályára, amikor csak akar. A kemény tabuk nem éppen szívderítő időszakában reggel 8-tól, majd déli egy órától csak akkor dobhatott vagy erősíthetett, amikor kihalt volt a szombathelyi atlétikai stadion. Ráadásul egészen mostanáig az edzőjével sem dolgozhatott együtt. Soha nem volt még ilyen helyzetben.

„Tíz hónapon át csak akkor mozogtam egy keveset, ha kedvem szottyant egy kis sportolgatásra, le is eresztettem rendesen. Bár a helyzet távolról sem volt mosolyogtató, mégis azzal viccelődtem, hogy 19 éves sportolói pályafutásom leghosszabb szabadságát vettem ki. Nem híztam el, a 118 kilós versenysúlyom télen sem változott sokat, gondot inkább az okozott, hogy tavaly szeptemberben egyszer csak elkezdett fájni a térdem. Valószínűleg azért, mert a korábbi folyamatos terhelés nélkül - mint egy pajtában tartott motor - berozsdásodott. Nem is tudom, hogyan, de aztán valahogy sikerült bejáratni. Idén februárban viszont magam döntöttem úgy, hogy műtétre jelentkezek a Sportkórházban, mert megint időszerűvé vált egy alapos „nagytakarítás” a térdízületemben” – mondta a 2012-es olimpián kalapácsvetésben aranyérmet nyerő Pars Krisztián az SzPress Hírszolgálatnak.

Másfél éves eltiltása július 13-ig tart, már másnap versenyezhetne, de a visszatérésével két hetet még várnia kell, egészen a július 27-én kezdődő országos bajnokságig. Balszerencséjére ugyanis éppen „lekési” a Gyulai Memorial nemzetközi versenyt, amelynek július 9-én Székesfehérvár ad otthont. Ez az a verseny, ahol öt évvel ezelőtt pályafutása második legnagyobb dobásának, a 82,49 méteres egyéni csúcsának örvendezhetett.

Tíz napja kezdett el újra dobni, még nem a versenyeken használt kalapáccsal, de a visszajelzéseket és a lemért dobások eredményét így is reményt keltőnek lehet nevezni. Miközben a terhelést óvatosan növelve egyre nagyobb súlyokat mozgat meg az erősítőteremben, március 24-én megkapta az első - drogteszttel kiegészített - doppingellenőrzését is. Nem kétséges, hogy visszatérése után rendszeresen keresni fogják a MACS munkatársai, felváltva a WADA ellenőreivel. Akit egyszer már eltiltottak, annak erre kell berendezkednie, bár Pars szerint 2004 óta mindig az volt az érzése, hogy rászálltak. Nem süthető rá, hogy az önhibájából.

„Vigyázok arra, hogy ne ragadjon el a hév és ne toljam túl az erősítést, pedig aki üldözőversenybe kezd a vetélytársai mögé szorulva, annak iparkodnia kell – folytatta Pars, aki a magyar sport egyik „műtétrekorderének” számít. – Tíz kilót visszavettem a szokásos adagokból, nem úgy rontok neki a súlyoknak, mint egy vadállat, de nem is félénk őzikeként. Az izmaim már nem olyan ruganyosak, mint régen, természetesen a regeneráció is tovább tart, mint öt vagy tíz évvel ezelőtt, de azért keménynek és elszántnak érzem magamat. Meggyőződésem, hogy végig tudom járni azt az utat, amit kijelöltem magamnak” – hangsúlyozta.

Bőven volt ideje arra, hogy felmérje a kalapácsvetés élvonalában nélküle kialakult helyzetet, és átvihető magasságra állítsa maga előtt a mércét.

„A július végi országos bajnokságig még sok minden történhet, de remélem, hogy a sors nem babrál ki velem, és legalább 76 méteres eredménnyel térek vissza. Ezzel egycsapásra teljesíteni tudnám a világbajnoki részvételhez szükséges szintet – folytatta bizakodva. – Ahogy látom a legjobb kalapácsvetők szereplését, a dohai vb-re kijutva megjósolhatóan már 77,5 méterrel is a legjobbak közé lehet kerülni. Hiszek abban, hogy Tokióba is eljutok, és 38 évesen meg tudom mutatni a világnak, hogy Pars Krisztiánt másfél éves kényszerszünet után sem lehet leírni” – mondta befejezésül a kalapácsvető, aki az olimpiai aranyérmén kívül, két-két világbajnoki ezüsttel, illetve Európa-bajnoki győzelemmel is büszkélkedhet.