Bő egy évtizeddel a spanyolországi remeklése után Triesztben, egy szép nyári napon volt alkalmam meghallgatni tőle, hogyan is gondolt vissza élete világbajnokságaira, karrierje legfontosabb pillanataira.

Rögtön belevágott a közepébe, az 1982. július 5-én a braziloknak lőtt mesterhármasáról beszélt: „Aligha kell bizonygatnom, pályafutásom egyik legemlékezetesebb mérkőzése volt az a barcelonai. Három gól a braziloknak, igen, ez csodálatos emlék. De állítom, mégsem ezen a mérkőzésen játszottam a legjobban a Squadra Azzurrában.

Életem első világbajnokságán, 1978-ban, nem egészen huszonkét évesen sokkal jobb erőben voltam, s talán jobban is futballoztam. Ám az igaz, a gólokat 1982-ben lődöztem.”

Ha már emlegette Argentínát, emlékeztettem a magyarok elleni, 1978-as mérkőzésére: „Mar dél Platában volt a meccs, s az első gólt én lőttem, egészen közelről. A magyaroknak akkor elég jó csapatuk volt, méltó a régi, szép hagyományokhoz. Kár, hogy mostanra messzire kerültek ettől – felelte, hangsúlyozom, 1993-ban. – Most is van néhány jó képességű futballistájuk, de nem alkotnak igazi csapatot. Ebben egy kicsit hasonlítanak például a portugálokra.”

Aztán hamar visszatértünk a spanyolországi tornához, egy kényelmetlen témát feszegettünk. Arról kérdeztem, hogy miután a totonerót, a bundabotrányt követő hosszú kihagyás után azonnal bekerült a vb-csapatba, nem támadtak-e erőnléti gondjai. Mire Rossi: „Ami az erőnlétet illeti, már említettem, hogy 1978-ban, sőt 1986-ban is jobb formában, jobb fizikai állapotban voltam a világbajnokságon. így aztán mondhatom, akkor lettem világbajnok, s a torna legjobbja, amikor a legrosszabb formában éreztem magam. Más kérdés, hogy az argentínai vébéhez képest már sokkal tapasztaltabb voltam. Ráadásul óriási segítséget jelentettek a társak.

Az olasz válogatott 1982-ben igazi csapat volt, a szó legszebb értelmében.”

Szerinte nem maradhatott ki a totóbotrányból, egyszerűen olyan volt a közeg. Mindezt így fogalmazta: „Fiatal játékosként, mondhatom klubom sztárjaként nem tehettem meg, hogy kimaradjak belőle. Aki kicsit is ismeri az akkori olasz körülményeket, tudhatja, nem volt más út.”

Azért visszatértünk inkább a vb-re. Elmondta melyik volt a legkedvesebb gólja, s hogyan futhatott ilyen formát azt követően, hogy az olaszok szinte csak vergődtek a csoportmérkőzéseken: „Minden gól nagyon fontos a világbajnokságon. Mégis, a braziloknak lőtt első gólom mindennél fontosabb volt. A mérkőzés előtt tartottunk egy kicsit tőlük, övék volt a lélektani előny. Úgy gondolom, ott, akkor – viszonylag az elején – az ötödik percben mindez a javunkra fordult. Bizonyos szinten felül

minden játékos pályafutásának van egy csodálatos hete, amikor szinte minden sikerül neki.

Nekem óriási szerencsém volt, hogy ezek a csodapillanatok éppen a világbajnokságon, éppen a legfontosabb mérkőzéseken jöttek el.”

Megkérdeztem, hálás-e Enzo Bearzotnak, az akkori kapitánynak, aki kétségtelenül kockázatot vállalt azzal, hogy az eltiltása után, négy mérkőzéssel a lábával, behívta a válogatottba. Rossi erre azt mondta, hogy nem érez hálát Bearzot iránt. De nagy tisztelettel gondol rá.

Mint ahogyan a futballvilág is Paolo Rossira, aki 1982-ben, mindössze 25 évesen (1956. szeptember 23-án született) tényleg a vállán vitte be az olasz csapatot a világbajnoki döntőbe. Három gólt szerzett a brazilok ellen az utolsó középdöntős mérkőzésen, aztán kettőt a lengyelek ellen az elődöntőben, s ő szerzett vezetést a fináléban, a nyugatnémetek ellen. Nem egészen egy hét alatt!

1982-ben megkapta a France Football aranylabdáját, s bár még 1986-ban is válogatott volt, s ért el nagy sikereket az általa a valaha volt legjobb játékostársnak minősített Michel Platini oldalán a Juventusban is (kétszer olasz bajnok, egyszer-egyszer Olasz Kupa-győztes, KEK-győztes, BEK-győztes, BEK-döntős, Szuperkupa-győztes lett 1982 és 1984 között), pályafutása csillaga már nem ragyogott olyan magasan, mint 1982-ben, amikor az öreg államelnök, Sandro Pertini megölelte őt az olaszok diadala után.

A sorozat korábbi részei:

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 9. Giuseppe Meazza - a csenevész gólzsák

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 10. Juan Schiaffino - a Maracana tolvaja

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 11. Johan Cruyff - a narancssárga legenda

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 12. Just Fontaine - 13 legendás gól

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 13. Geoff Hurst - egyetlen mesterhármas

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 14. Miroslav Klose - a titkos rekorder

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 15. Andrés Iniesta - 2010 királya

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 16. Lothar Matthäus - a rekorderek rekordere

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 17. Vavá - az igazi vb-specialista

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 18. Paul Breitner - két döntő, két gól

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 19. Kocsis Sándor - az Aranyfej

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 20. Silvio Piola - a magyarok végzete

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 21. Didi - a hulló falevél gazdája

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 22. Jairzinho - tomboló Hurrikán

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 23. Mario Kempes - mindent vitt

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 24. Roberto Baggio - a 11-esek átka

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 25. Fritz Walter - egy magyar őr mentette meg

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 26. Dino Zoff - a nagypapa világbajnok lesz

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 27. Lionel Messi - azok a németek…

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 28. Eusébio - a nyomornegyedből a csúcsra

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 29. Rivellino - az Atomlöket gazdája

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 30. Johan Neeskens - két ezüst könnyes története

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 31. Gianluigi Buffon - 2018 nagy hiányzója

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 32. Mario Zagallo - Kis Hangyából Öreg Farkas

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 33. Paolo Maldini - avagy Paolo di Milan

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 34. Romário - a Kicsi nagy lesz

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 35. Oliver Kahn - csak az a jokohamai este...

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 36. Raymond Kopa - a kis Napóleon

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 37. Lev Jasin - a Fekete Pók

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 38. Franco Baresi - az elátkozott világbajnok

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 39. Sárosi György - a gólok embere

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 40. Iker Casillas - a rekorder nyerőember

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 41. Leonidas - a fuszeklis playboy

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 42. Fabio Cannavaro - az azúrkék aranyember

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 43. Cafù - rekorder a nyomornegyedből

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 44. Teófilo Cubillas - a hatalmas Kisgyerek

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 45. Bobby Charlton - egy lovag Manchesterből

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 46. Luis Monti - két ország kedvence

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 47. Daniel Passarella - Törőcsik rossz szelleme

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 48. Gordon Banks - az évszázad bravúrja

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 49. Uwe Seeler - a köpcös rekorder

A vb-történet ötven legjobb futballistája: 50. Ernst Wilimowski - az alkoholista csodacsatár