"Ez az utolsó szezonom itt. Kemény, de jól átgondolt döntést hoztam. Huszonkét év után tudom, hogy mit jelent Barcelona-játékosnak lenni, számomra ez a világ legjobb csapata" - mondta könnyek között a 34 éves középpályás, és indokolásként hozzátette: "Ahhoz, hogy itt fejezzem be a pályafutásomat, ahogy képzeltem, az kellene, hogy még hasznos, fontos és kezdő tagja legyek a csapatnak. Nagyon nehéz nap ez, mert itt töltöttem az életem nagy részét, és bonyolult dolog innen elköszönni, de nem akartam méltatlan helyzetbe hozni sem magamat, sem a klubot."

Iniesta megköszönte a klubnak és a játékostársaknak a közös éveket, a szurkolóknak a támogatást, a családjának pedig a biztos hátteret. A szurkolóktól majd a Real Sociedad elleni utolsó bajnoki mérkőzésen köszön el. Arról egyelőre nem beszélt, hogy hol folytatja a pályafutását. A nyáron még a válogatott tagjaként az oroszországi világbajnokságon lép pályára, de addig dönt, és nem európai klubhoz szerződik.

Sajtóhírek szerint Kína lesz a célpont, a Csungcsing Lifan lehet az új állomáshelye, ahol az eddigi évi 10 millió eurós fizetésének a dupláját keresi majd, ráadásul leendő klubja segít majd neki a borászatából kikerülő borok forgalmazásában.

22 év, 32 trófea

Andrés Iniesta Luján 1984. május 11-én, Fontealbillában, az Albacetéhez tartozó külvárosban született és az Albacete Balompié kölyökcsapataiban kezdett játszani. Tizenkét éves kora óta a Barça tagja. Előbb a korosztályos csapatokban, tizenhat éves korától a B-csapatban, majd a legjobbak között szerepel.

A felnőttcsapatban először egy – 11-esekkel elveszített – Katalán-kupa-döntőben lépett pályára, amelyben ő is kihagyta a maga rúgását. Bajnokin 2002. december 21-én húzhatta először magára a blaugrana mezét bajnokin, a Mallorca elleni 4-0-ás győzelem alkalmával. Előtte Louis van Gaal bevetette őt a Bajnokok Ligájában, az FC Bruges ellen szerepelt még október 29-én. 2003–2004-ben még Ronaldinho cseréjeként tekintettek rá, a következő idényben azonban már 37 bajnokin (!) játszott a 38-ból.

A Barcelona egyik legfontosabb játékosává nőtte ki magát a következő három évben, de nagyon gyakran megsérült. A hat kupagyőzelmet hozó, klubtörténeti léptékkel is kiemelkedő 2009-es év egyik hősének tartották, a szezon kulcspillanata volt a Stamford Bridge-en, a Chelsea elleni BL-elődöntőben szerzett híres gólja. Ha az nincsen, a Barcelona sikeres évet zár, de nem története legjobb esztendejét.

A Manchester United ellen megnyert döntő előtt Samuel Eto'o, utána Wayne Rooney őt nevezte a világ legjobb játékosának. A triplázással zárt szezon után a Don Balon, Xavi és Messi előtt, a Barcelona legjobb átlagteljesítményt nyújtó futballistájaként ünnepelte. 2009 decemberében a FIFA szavazásán a világ ötödik legjobb játékosának választották.

Talán akkoriban volt pályafutása csúcsán – 2010-ben megkaphatta volna az Aranylabdát, különösen a világbajnokságon nyújtott teljesítménye alapján –, de azóta is pillére volt a Barcelonának, amellyel a hétvégén a 32. fontos titulusát nyerheti a bajnoki cím bebiztosításával. Kilencedik bajnoki címe előtt áll, hatszoros Király-kupa-győztes, hétszeres spanyol szuperkupa-győztes, négyszer nyerte meg a Bajnokok Ligáját, s egyaránt háromszor az európai szuperkupát és a klubvilágbajnokságot. A Barcelona mezében 669 mérkőzésen 59 gólt szerzett.

A spanyol válogatottba közvetlenül a németországi vb előtt kapott meghívást. Szülővárosában, Albacetében debütált az oroszok ellen, 2006. május 27-én. Azon a világbajnokságon mindössze egy meccs jutott neki, a szaúdiak elleni, amikor már a B csapat játszott. Ellenben a 2010-es torna sztárja volt, a döntő legjobb játékosának választották azt követően, hogy a 118. percben belőtte élete legfontosabb gólját, amellyel Spanyolország világbajnok címet szerzett.

Részt vett a 2014-es tornán is, ott ünnepelte a századik válogatottságát, s minden bizonnyal ott lesz júniusban Oroszországban, élete negyedik világbajnokságán is. Kétszeres Európa-bajnok (2008, 2012), mindkét tornán beválasztották az All Star-csapatba, sőt, a lengyel-ukrán közös rendezésű kontinensbajnokságon a legjobb játékosnak járó aranylabdát is kiérdemelte. Eddig 125 találkozón szerepelt a spanyol válogatottban (itt aligha örülnének katalán klubtársai a „nemzeti tizenegy" szófordulatnak), ezzel ötödik Iker Casillas, Sergio Ramos, Xavi és a mindössze egy mérkőzésnyivel előtte álló Andoni Zubizarreta mögött.