"Az elmúlt években bulimiával és hatalmas stresszel küzdöttem. Nagyon kevés ember tudja ezt rólam, mert nem voltam kész arra, hogy felvállaljam" - írja a honlapján angolul és magyarul megjelent bejegyzésében Szilágyi Liliána, és részletesen elmeséli, hogyan alakult ki nála a betegség.
Szerinte a fő gond az volt, hogy a tökéletességre törekedett, egész életében arra volt kiélezve, hogy egy okos, sikeres és mosolygós nő legyen. Meg akart ennek felelni, ezért hétköznapokon reggel 5-től este 11-ig rohant az edzések, az iskola és a magánórak között, hétvégeken pedig jött a még több edzés és még több tanulás.
"Nem volt megállás, nem volt pihenő
- írja az úszónő. - Minden erőmmel azon voltam, hogy teljesítsem a szüleim, az edzőim és a tanáraim igényeit. Az erőfeszítéseim sikerekké váltak, és ez azt eredményezte, hogy nagyobb elvárások elé kerültem. Természetesen még nagyobb örömmel fogadtam, és egyre többet... és többet...és többet adtam, mígnem elfogytam. Megszűnt a határ köztem és a másoknak való megfelelés között.
Nem voltam a saját életemnek szereplője többet.
Elfelejtettem hallgatni a testemre, ami egyre csak jelezte, hogy ereje végét járja, és ha így folytatom, nem lesz jó vége."
A stressz, a helytelen étkezés és a megfelelő pihenés nélkül bekövetkezett a holtpont: nem ment a tanulás, és az edzés sem. A testsúlya ingadozni kezdett, hihetetlen hasfájdalmak jelentkeztek nála.
"Amikor először kezdtem hánytatni magamat, az leginkább a stressz miatt volt - írja, és az elején még segítséget kért, de nem volt megállás. - Szokásommá vált elég gyorsan. Bárhol, bármikor. Versenyeken is.
Tökéletesen uralma alá hajtott a dolog, és átléptem minden határt.
Nem tudtam megállítani, és nem ismertem be magamnak, hogy bajban vagyok, vagy azért, mert féltem, vagy azért, mert túlságosan meg voltam törve."
Két éve jött rá, hogy ez az élet szépen lassan felemészti, a hasa folyamatosan fájt, és rosszullétek gyötörték. Az elején úgy gondolta, hogy egyedül is meg tudja oldani a problémáját, de a helyzet egyre rosszabb és rosszabb lett. Elment kivizsgáltatni magát, és az eredményei nagyon rosszak voltak, a mája, a veséje instabilan működött, az immunrendszere legyengült.
"Nemcsak mint élsportoló, de mint egy hétköznapi ember sem vagyok egészséges. Mindez azért, mert szerettem volna másokért élni, ezért meghazudtoltam minden fájdalmamat.
Nem hallgattam a testemre, sem pedig a szívemre. Elárultam saját magamat"
- írja Szilágyi Liliána, és hozzáteszi, a bátorságát összeszedve elhatározta, hogy új utat talál. Élete legnehezebb időszakán van túl, amit átélt, senkinek sem kívánja, de már jobban van,
"A változás folyamatát tudtam, hogy nagyon nehéz és hosszú lesz. Ugyanakkor minden egyes momentuma megéri, mert így esélyt adok annak, hogy megismerjem magamat és azt, hogy ki is akarok lenni!" - írja, és kiderül, még most is nehéz az étkezéssel való viszonya, a bulimiával való küzdelem, de tudja, hogy jó úton van.
